Reviczky Gyula: III. Szivem igaz és jó tehozzád
Szereti könnyed', árvaságod,
S bár nem igér örök hüséget,
Bár gyönge, elhihetd, nem álnok.
Csak ölelésedet kivánom.
Nyujtsd csókra haragos kis ajkad',
Kedves kis mezei virágom.
Ettől hervadnak a virágok,
Jer elhervadni kebelemre,
Legyek én a te napsugárod!
Az ifjuság csak egy lehellet.
Nem, nem igérek én hüséget,
Hanem gyönyörrel megölellek!