Reviczky Gyula: A csillagok

Full text search

A csillagok
 
«Mi van a csillagokban, jó apám?»
Tenger, havas hegy, ember is talán.
«S a kik ott laknak, mondsza, milyenek?»
Gyöngék s halandók, mint az emberek.
«Hisz azt beszélik, eddig ugy tudám,
Csillagba költözünk halál után.»
Nem fűz az éggel össze semmi sem;
Nincs út, mely minket oda felvigyen.
«S mégis beh ragyogók, beh fényesek!
Nem ott kezdünk-e tisztább életet?»
Égből tekintve földünk is ragyog:
De csak távolról, mint a csillagok.
«S csillagja nemde van mindenkinek?
Mondd, jó apám, min ismerhetni meg?»
Óh, balga kérkedés, hóbortos álmok!
A csillagok nagy, végtelen világok.
«Ég abroszán ki jártas vagy nagyon,
Mutasd meg, merre fénylik csillagom?»
Mondom, leányom, semmiség vagyunk,
S nem több: parány a föld is, hol lakunk.
«Sokszor hallottam s magam is hiszem,
Ha csillag hull, emberhalál esik...»
Óh, hogy ez önző, gőgös földi nem,
E törpe fajzat azzal kérkedik,
Hogy egy világ miatta megremeg,
Ha meghal, és bujában tönkre megy!
«Még azt az egyet mondd meg, mennyire
Van a csillaghimezte ég ide,
Hol annyi lángot látok fényleni?...»
Oly távol, elméd el se képzeli.
«Mondj együgyűnek, mégis kétkedem.
Lehet-e távol, mit szemem beér?...»
Hozzád az ég közel van, gyermekem:
Magába' rejti gyermeteg kedély.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi