Reviczky Gyula: Éneklő koldus
Éneklő koldus
Heverve púha pamlagon,
Az öreg koldust hallgatom.
Hárfája rozzant és kopott.
Sok húrja rég' lepattogott.
Az öreg koldust hallgatom.
Hárfája rozzant és kopott.
Sok húrja rég' lepattogott.
A vénségtül, vagy úgy lehet,
A nótazástul elrekedt;
S elnyűtt, unalmas dallama
Siralmasabb mint ő maga.
A nótazástul elrekedt;
S elnyűtt, unalmas dallama
Siralmasabb mint ő maga.
Népdal és dalmü-áriát
Penget zagyván; nem érzi át;
S ha ki egy krajczárt vet neki,
Illően megsüvegeli.
Penget zagyván; nem érzi át;
S ha ki egy krajczárt vet neki,
Illően megsüvegeli.
Szép úri lakba félve lép,
S ha itt rámordul a cseléd:
«Hordd el magad, dologtalan!
A koldulás itt tiltva van!» -
S ha itt rámordul a cseléd:
«Hordd el magad, dologtalan!
A koldulás itt tiltva van!» -
Az öreg hárfás szót fogad,
S az ernyedt, ócska húrokat,
Nem tudván másba kezdeni,
Egy házzal arrébb pengeti...
S az ernyedt, ócska húrokat,
Nem tudván másba kezdeni,
Egy házzal arrébb pengeti...
Heverve púha pamlagon,
Uj versemet simítgatom.
Nehéz egy sors a koldusé!...
De a költő más sorsu-é?...
Uj versemet simítgatom.
Nehéz egy sors a koldusé!...
De a költő más sorsu-é?...
Pályája - nem mondok sokat -
Még szomorúbb, még gyászosabb;
Mert énekét, óh jaj neki!
Átéli, át is szenvedi.
Még szomorúbb, még gyászosabb;
Mert énekét, óh jaj neki!
Átéli, át is szenvedi.
Vagy ő is elfásul talán,
Ha senki se hevül dalán;
S csak azért nem tud fogni másba,
Mert költőnek jött a világra?
Ha senki se hevül dalán;
S csak azért nem tud fogni másba,
Mert költőnek jött a világra?
