Reviczky Gyula: Semper idem
Semper idem
Arany napú, zengő világ!...
Homért olvasva, mint diák,
Igy hivtam egykor Grécziát.
Homért olvasva, mint diák,
Igy hivtam egykor Grécziát.
De hogy jobban megismerém:
Foltot találtam kék egén.
S uj hajnal fénye szállt felém.
Foltot találtam kék egén.
S uj hajnal fénye szállt felém.
Lángelme volt, nagy volt, igaz:
Aiszkűlosz, Pláto, Fídiasz,
És annyi más, ki most is az;
Aiszkűlosz, Pláto, Fídiasz,
És annyi más, ki most is az;
De a következett idők
Csak oly mesések, oly dicsők,
Nagy tetteket csak úgy szülők.
Csak oly mesések, oly dicsők,
Nagy tetteket csak úgy szülők.
És lesznek még nagy emberek,
Nagy szívek, elmék, jellemek;
Meddő a föld még nem lehet.
Nagy szívek, elmék, jellemek;
Meddő a föld még nem lehet.
Hogy csupa törpe él veled,
S hogy holtak, csak te képzeled
A hősökről, óh, képzelet!
S hogy holtak, csak te képzeled
A hősökről, óh, képzelet!
Mindenha támad hős, zseni;
De népe föl nem ismeri,
Csak a mikor sírhant fedi...
De népe föl nem ismeri,
Csak a mikor sírhant fedi...
Ah, a görög világban is
Igy volt és így van mostan is:
A tömeg ellen nincs paizs.
Igy volt és így van mostan is:
A tömeg ellen nincs paizs.
S ki sötét kornak fényt adott,
Kit a jövendő századok
Bámulnak, mint letünt napot:
Kit a jövendő századok
Bámulnak, mint letünt napot:
Multat csodálók, köztetek
Mindig legtöbbet szenvedett,
S hazát sohase lelhetett!
Mindig legtöbbet szenvedett,
S hazát sohase lelhetett!
