Rimay János: [II] DELICTA QUIS INTELLIGIT? AB OCCULTIS MEIS MUNDA ME, ET AB ALIENIS PARCE SERVO TUO; PSAL. 18.
[II] DELICTA QUIS INTELLIGIT? AB OCCULTIS MEIS MUNDA ME, ET AB ALIENIS PARCE SERVO TUO; PSAL. 18.
[KI ÉRTI MEG A VÉTKEKET? TITKOS BŰNEIMTŐL TISZTÍTS MEG, ÉS AZ ISMERETLENEKET IS BOCSÁSD MEG A TE SZOLGÁDNAK; 18. ZSOLTÁR]
Mennyekben lakozó imádandó fölség,
Kit körül környékez ragyagó fényesség,
Birtokodban vagyon tűz, víz, föld, forgó ég,
Országlásodban nincs sem eredet, sem vég.
Kit körül környékez ragyagó fényesség,
Birtokodban vagyon tűz, víz, föld, forgó ég,
Országlásodban nincs sem eredet, sem vég.
Te, természet szerént meg nem változható,
Kibűl irgalomra leginkább vagy hajló,
Szóllanék keveset, noha vagyok gyarló,
Büntetésre méltóbb, mint kedvedre való.
Kibűl irgalomra leginkább vagy hajló,
Szóllanék keveset, noha vagyok gyarló,
Büntetésre méltóbb, mint kedvedre való.
Szóllok mégis, mivel vagyok kézi munkád,
Noha reménségem kicsin biztatást ád,
De minthogy minden test támaszkodik csak rád,
Nem kétlem, áldásod hogy engemet is áld.
Noha reménségem kicsin biztatást ád,
De minthogy minden test támaszkodik csak rád,
Nem kétlem, áldásod hogy engemet is áld.
Mit mondjak? vétkem sok, mint föveny, szapora,
Égig emelkedik bűzi s poshadt doha,
De oszlatja, mossa irgalmad zápora,
Mint széltűl hogy oszol fűzvirágnak moha.
Égig emelkedik bűzi s poshadt doha,
De oszlatja, mossa irgalmad zápora,
Mint széltűl hogy oszol fűzvirágnak moha.
Az vétkeket valjon kicsoda értheti?
Nehéz súlyságokot senki nem mérheti,
S nem mindenkit is eszében veheti,
Kiért haragodot de érdemelheti.
Nehéz súlyságokot senki nem mérheti,
S nem mindenkit is eszében veheti,
Kiért haragodot de érdemelheti.
Ez titkosoktól is tisztíts hát engemet,
Zabolázd elmémet s tartóztasd nyelvemet,
Mint szú féreg és moly, ne rágja mellyemet,
Tölthessem szentid közt nyugovóhellyemet.
Zabolázd elmémet s tartóztasd nyelvemet,
Mint szú féreg és moly, ne rágja mellyemet,
Tölthessem szentid közt nyugovóhellyemet.
Idegen s nem ösmért vétkimet is bocsásd,
És tulajdonimra vess nyithatatlan zárt,
Kerülhessem távul azt az iszapos sárt,
Undokításival ki torkomiglan márt.
És tulajdonimra vess nyithatatlan zárt,
Kerülhessem távul azt az iszapos sárt,
Undokításival ki torkomiglan márt.
Ne szállj pörben velem, illy gyarló szolgáddal,
Ne kívnj győzködnöm illy romlandó náddal,
Természeted ajánl szent diadalmaddal,
Hozzád tért esdőket födöd irgalmaddal.
Ne kívnj győzködnöm illy romlandó náddal,
Természeted ajánl szent diadalmaddal,
Hozzád tért esdőket födöd irgalmaddal.
Én, poshadt, én, undok, por hamuból való,
Mi lehet énbennem kedvedre ajánló?
Csak az, mi malasztból származik rám hajló.
Mit féljek? előtted áll az közbenjáró.
Mi lehet énbennem kedvedre ajánló?
Csak az, mi malasztból származik rám hajló.
Mit féljek? előtted áll az közbenjáró.
Támaszkodom annak ép áldozatjára,
Azki bűneimet vette föl vállára,
Adjad, legyek készült szent vacsorájára,
Segélj, JESUS, s jöjj el holtom órájára.
Azki bűneimet vette föl vállára,
Adjad, legyek készült szent vacsorájára,
Segélj, JESUS, s jöjj el holtom órájára.
Vedd hozzád lelkemet, kit bennem tartottál,
Szörnyű haláloddal kit meg is váltottál,
Áldott légy, hogy mennybűl értünk leszállottál,
Ahol üdvözíthetsz, meg oda hatottál.
Szörnyű haláloddal kit meg is váltottál,
Áldott légy, hogy mennybűl értünk leszállottál,
Ahol üdvözíthetsz, meg oda hatottál.
Szép lakóhelyeket készítesz azoknak,
Kik szód hallásához s tartásához szoknak,
És tégedet tartnak fő bizodalmoknak,
Adjad, legyek én is rendiben számoknak.
Kik szód hallásához s tartásához szoknak,
És tégedet tartnak fő bizodalmoknak,
Adjad, legyek én is rendiben számoknak.
