Rimay János: [XXXII] MÁS *EGY KATONAÉNEK*
[XXXII] MÁS
*EGY KATONAÉNEK*
*EGY KATONAÉNEK*
*SI DEUS NOBISCUM QUIS CONTRA NOS?*
[HA ISTEN VELÜNK, KI LEHET ELLENÜNK?]
[HA ISTEN VELÜNK, KI LEHET ELLENÜNK?]
Ad notam: Áldott szép pünkösdnek
Katonák hadnagya, Istennek jobb karja,
Kit ő szeret, annak vagyon éles kardja,
Segíti s építi, véle jár, nem hagyja.
Kit ő szeret, annak vagyon éles kardja,
Segíti s építi, véle jár, nem hagyja.
Ezt dob, trombitaszó mindenkor vidítja,
Az ellenség ellen örömmel indítja,
Kopiarontásra karját vastagítja.
Az ellenség ellen örömmel indítja,
Kopiarontásra karját vastagítja.
Roppanást, sikoltást, lövést semminek vél,
Megbátorodott már Istenében, s nem fél,
Festett pogány vérrel, szagjával ugyan él.
Megbátorodott már Istenében, s nem fél,
Festett pogány vérrel, szagjával ugyan él.
Sem halál, kín, rabság őt nem tartoztatja,
Harcon ellenségét nem is távoztatja,
Ví szívből, mert mennyből Istene biztatja.
Harcon ellenségét nem is távoztatja,
Ví szívből, mert mennyből Istene biztatja.
Ékes diadalmán szíve buzog s örül,
Forgódnak baráti mellette és körül,
Segíti Istene, rajta mert könyörül.
Forgódnak baráti mellette és körül,
Segíti Istene, rajta mert könyörül.
*Véres fegyverével, kinyitott sebével
Hazatér, örvendez jó híre-nevével,
Nem gondolván semmit sebe sérelmével.*
Hazatér, örvendez jó híre-nevével,
Nem gondolván semmit sebe sérelmével.*
Kedves életének ezt valaki nem vallja,
Dicsősséges nevű hírét az utálja,
S hazája oltalmát semmi jónak tartja.
Dicsősséges nevű hírét az utálja,
S hazája oltalmát semmi jónak tartja.
Kérjük az Úr Istent, mellettünk maradjon,
Víg tavaszt, csendes nyárt nékünk érnünk adjon,
Bév ősszel, jó téllel bennünket megáldjon.
Víg tavaszt, csendes nyárt nékünk érnünk adjon,
Bév ősszel, jó téllel bennünket megáldjon.
