Somlyó Zoltán: SZENT: AKI ELMEGY, JÓ: AKI LEÜL
SZENT: AKI ELMEGY, JÓ: AKI LEÜL
Mondod: szívig beteg vagy és keserű a szád?
Mondom: ha jégvirágaidat leolvasztanád!...
Mondom: ha jégvirágaidat leolvasztanád!...
Mondod: szerelmi kínból sok volt már, ami volt?
Mondom: szerelmi kínból elég sohase volt!
Mondom: szerelmi kínból elég sohase volt!
Mondod: gonosz a napfény s alattomos a hold?
Mondom: mit még rabolhatsz, rabold szivem, rabold!
Mondom: mit még rabolhatsz, rabold szivem, rabold!
Mondod: a kéj elárul s a forróláz lehül?
Mondom: szent, aki elmegy, de jó, aki leül!
Mondom: szent, aki elmegy, de jó, aki leül!
Mondod: a kézsimitás halotti induló?
Mondom: halottas házban zokogni, ó, mi jó!
Mondom: halottas házban zokogni, ó, mi jó!
Mondod: elájult szíved lakat az ajkadon?
Mondom: sziveddel csókolj s ajkaddal verj agyon!
Mondom: sziveddel csókolj s ajkaddal verj agyon!
Mondod: a régi szerelmek avarján nől a fény?
A tetszhalál halálos betegség! - mondom én;
A tetszhalál halálos betegség! - mondom én;
az ember ajka néma s keresztbe tett kezét
nem feszítheti szét.
nem feszítheti szét.
