Somlyó Zoltán: GALAMB
GALAMB
A fák alatt már hervadott a gyep
és jött az ősz már, egyre közelebb.
és jött az ősz már, egyre közelebb.
Érett gyümölcsök sóhajtoztak ott
s a bágyadt szél bús illatot hozott.
s a bágyadt szél bús illatot hozott.
Kék fátyolával elrepült előttem,
mint kék madár, mely ágrul-ágra röppen.
mint kék madár, mely ágrul-ágra röppen.
Utánna néztem... kicsi kék galamb...
És igy lett dél, megszólalt a harang;
És igy lett dél, megszólalt a harang;
messziről zengett s nagyon messzire,
mint távol-kedves szerelmes szive.
mint távol-kedves szerelmes szive.
S a fáradt őszben nagyon csendesen
utánna sóhajtottam: kedvesem...
utánna sóhajtottam: kedvesem...
