Somlyó Zoltán: KATONANÓTA
KATONANÓTA
A vonatnak ajtajában
egy nagyon bus legény áll.
Kalapjában kis kokárda,
csak áll és harmonikál:
Be leszek én zárva
Frigyes kaszárnyába.
Nem kopoghatok be én már
Babám ablakába.
Nem leshetek rája,
Merre lép a lába.
Rab leszek én, császár rabja,
A Frigyes kaszárnyába.
egy nagyon bus legény áll.
Kalapjában kis kokárda,
csak áll és harmonikál:
Be leszek én zárva
Frigyes kaszárnyába.
Nem kopoghatok be én már
Babám ablakába.
Nem leshetek rája,
Merre lép a lába.
Rab leszek én, császár rabja,
A Frigyes kaszárnyába.
Lebukóban van már a nap,
döcög a vasparipa.
A bus legény harmonikál,
ujján a jegykarika:
Kicsi szentem, mátkám
Csak még egyszer látnám!
Szentebb nékem a császárnál,
Az egész világnál.
Verje meg az isten,
Aki közénk állott!
Verje meg az isten,
Hej de meg is verte
A katonaságot.
döcög a vasparipa.
A bus legény harmonikál,
ujján a jegykarika:
Kicsi szentem, mátkám
Csak még egyszer látnám!
Szentebb nékem a császárnál,
Az egész világnál.
Verje meg az isten,
Aki közénk állott!
Verje meg az isten,
Hej de meg is verte
A katonaságot.
Piros szikrát köp a kémény,
busan nézi a legény.
Sötét éjben rabnak viszik,
könny ül a szeme szegletén.
Kivisznek majd minket
A török határba.
Beléharapunk majd ottan
Vértül ázott sárba.
Husz évig vetettünk,
Husz évig arattunk.
A huszonegyedik évben
Sirt ásnak alattunk.
busan nézi a legény.
Sötét éjben rabnak viszik,
könny ül a szeme szegletén.
Kivisznek majd minket
A török határba.
Beléharapunk majd ottan
Vértül ázott sárba.
Husz évig vetettünk,
Husz évig arattunk.
A huszonegyedik évben
Sirt ásnak alattunk.
