Szenci Molnár Albert: CIX. ZSOLTÁR
CIX. ZSOLTÁR
T. B.
Könyörgése Dávidnak Dög ellen,
Krisztusnak az Júdás ellen.
Könyörgése Dávidnak Dög ellen,
Krisztusnak az Júdás ellen.
1
Óh, Úr Isten, én dicsőségem,
Ne hallgass, ne felejts el engem!
Mert rágalmaz az istentelen,
Száját reám tátotta szörnyen,
Hazugságot szól ellenem,
Nyelvével sérteget engem.
Óh, Úr Isten, én dicsőségem,
Ne hallgass, ne felejts el engem!
Mert rágalmaz az istentelen,
Száját reám tátotta szörnyen,
Hazugságot szól ellenem,
Nyelvével sérteget engem.
2
Ok nélkül rólam gonoszt szólnak,
És nagy ellenségeknek tartnak,
Azért, hogy én őket szerettem,
Kegyetlenül gyűlölnek engem,
Én csak Istennek szüntelen
Imádkoztam ez ínségben.
Ok nélkül rólam gonoszt szólnak,
És nagy ellenségeknek tartnak,
Azért, hogy én őket szerettem,
Kegyetlenül gyűlölnek engem,
Én csak Istennek szüntelen
Imádkoztam ez ínségben.
3
Jókért nékem gonoszt fizetnek,
Jó szeretetemért gyűlölnek.
Támassz az én ellenségemre
Istentelen büntetésire,
Az Sátán álljon mellette
Jobb keze felől nékie.
Jókért nékem gonoszt fizetnek,
Jó szeretetemért gyűlölnek.
Támassz az én ellenségemre
Istentelen büntetésire,
Az Sátán álljon mellette
Jobb keze felől nékie.
4
Őnéki minden ítéletben
Nehéz kárhoztatása légyen,
És mindennémű könyörgése
Bűnre forduljon őellene,
Hosszú élete ne légyen,
Más álljon az ő tisztiben.
Őnéki minden ítéletben
Nehéz kárhoztatása légyen,
És mindennémű könyörgése
Bűnre forduljon őellene,
Hosszú élete ne légyen,
Más álljon az ő tisztiben.
5
Fiai legyenek árvákká,
Felesége özvegy asszonnyá,
Gyermekei ez földön szüntelen
Elbúdossanak helyből helyben,
Házakból kipusztuljanak,
És ők széjjel kolduljanak.
Fiai legyenek árvákká,
Felesége özvegy asszonnyá,
Gyermekei ez földön szüntelen
Elbúdossanak helyből helyben,
Házakból kipusztuljanak,
És ők széjjel kolduljanak.
6
Az uzsorás ennek marháját,
Ellenség vegye el jószágát,
Ne légyen segedelme néki,
Ínségében ne szánja senki,
Az ő árváin ez földön
Semmi nép ne könyörüljön.
Az uzsorás ennek marháját,
Ellenség vegye el jószágát,
Ne légyen segedelme néki,
Ínségében ne szánja senki,
Az ő árváin ez földön
Semmi nép ne könyörüljön.
***
7
Ez földről minden maradéki
Eltöröltessenek őnéki,
Nemzete elfogyjon más részben,
És el ne felejtse az Isten
Bűnöket ő elejeknek,
Mellyet ők cselekedtenek.
Ez földről minden maradéki
Eltöröltessenek őnéki,
Nemzete elfogyjon más részben,
És el ne felejtse az Isten
Bűnöket ő elejeknek,
Mellyet ők cselekedtenek.
8
Istentől ne légyen elfedve
Az ő anyjának undok vétke,
Sőt minden bűnök őnékiek
Isten eleiben érjenek,
Ez földön ő híre-neve
Eltöröltessék örökké.
Istentől ne légyen elfedve
Az ő anyjának undok vétke,
Sőt minden bűnök őnékiek
Isten eleiben érjenek,
Ez földön ő híre-neve
Eltöröltessék örökké.
9
Azért, hogy soha semmiképpen
Ő nem könyörült az szegényen.
Az nyomorult embert nem szánta,
Sőt az nyavalyást sanyargatta,
És azt halálra kergette,
Azkinek nagy volt sérelme.
Azért, hogy soha semmiképpen
Ő nem könyörült az szegényen.
Az nyomorult embert nem szánta,
Sőt az nyavalyást sanyargatta,
És azt halálra kergette,
Azkinek nagy volt sérelme.
10
Az átkot mindenkor kívánta,
Azért méltán megesik rajta,
Az áldás nem kellett őnéki,
Azért méltán azt el nem veszi,
Ő magát, mint egy ruhában,
Öltöztette az átokban.
Az átkot mindenkor kívánta,
Azért méltán megesik rajta,
Az áldás nem kellett őnéki,
Azért méltán azt el nem veszi,
Ő magát, mint egy ruhában,
Öltöztette az átokban.
11
Az átok, mint a víz, őbelé
Úgy follyon, kivel teljék béle,
Minden csontját az ő nagy átka
Mint az ható olaj, megjárja,
Átokban mint öltözetben
Öveddzék minden időben.
Az átok, mint a víz, őbelé
Úgy follyon, kivel teljék béle,
Minden csontját az ő nagy átka
Mint az ható olaj, megjárja,
Átokban mint öltözetben
Öveddzék minden időben.
12
Illy jutalmat ád Isten nékik,
Kik az én lelkemet kergetik,
És reám szörnyen agyarkodnak,
Életemről sok gonoszt szólnak,
Te pédig, kegyelmes Isten,
Légy jelen nagy ínségemben.
Illy jutalmat ád Isten nékik,
Kik az én lelkemet kergetik,
És reám szörnyen agyarkodnak,
Életemről sok gonoszt szólnak,
Te pédig, kegyelmes Isten,
Légy jelen nagy ínségemben.
***
13
Irgalmaddal biztatom lelkem,
Szent nevedért őrizz meg engem,
Mert szegény szűkölködő vagyok,
Én szívemnek fájdalmi nagyok,
Ím el kell múlnom hirtelen,
Mint az árnyék az setétben.
Irgalmaddal biztatom lelkem,
Szent nevedért őrizz meg engem,
Mert szegény szűkölködő vagyok,
Én szívemnek fájdalmi nagyok,
Ím el kell múlnom hirtelen,
Mint az árnyék az setétben.
14
Egy helyről másikra kell mennem,
Mint az sáskát, kergetnek engem,
Az én térdeim ellankadtak,
Böjtölés miatt tántorognak,
Minden testem úgy elszáradt,
Semmi kövére nem maradt.
Egy helyről másikra kell mennem,
Mint az sáskát, kergetnek engem,
Az én térdeim ellankadtak,
Böjtölés miatt tántorognak,
Minden testem úgy elszáradt,
Semmi kövére nem maradt.
15
Ez én nagy keserűségemben
Csúfolnak és gyaláznak szörnyen,
Fejeket rázzák, midőn látnak,
És engem gúnyolnak, boszontnak,
Azért, Úr Isten, segéts meg,
Nagy kegyességedért tarts meg.
Ez én nagy keserűségemben
Csúfolnak és gyaláznak szörnyen,
Fejeket rázzák, midőn látnak,
És engem gúnyolnak, boszontnak,
Azért, Úr Isten, segéts meg,
Nagy kegyességedért tarts meg.
16
Midőn énellenem fölkelnek,
Tőled megszégyenítessenek,
Hogy én örvendezzek szívemben,
Ezek essenek nagy szégyenben,
És érdemlett gyalázatban
Öltözzenek, mint palástban.
Midőn énellenem fölkelnek,
Tőled megszégyenítessenek,
Hogy én örvendezzek szívemben,
Ezek essenek nagy szégyenben,
És érdemlett gyalázatban
Öltözzenek, mint palástban.
17
Az Úr Istent én az én számmal
Dicsérem szép énekmondással,
Magasztalom őtet szüntelen,
Mert ő könyörűl az szegényen,
És azok ellen megtartja,
Azkik ítélik halálra.
Az Úr Istent én az én számmal
Dicsérem szép énekmondással,
Magasztalom őtet szüntelen,
Mert ő könyörűl az szegényen,
És azok ellen megtartja,
Azkik ítélik halálra.
