Szenci Molnár Albert: CXLII. ZSOLTÁR
CXLII. ZSOLTÁR
T. B.
Könyörgése Dávidnak az megszabadításért.
Könyörgése Dávidnak az megszabadításért.
1
Én az Úrhoz fölkiálték,
Kiáltván néki könyörgék,
Jelentvén én panaszimat,
Megbeszéllém nyavalyámat.
Én az Úrhoz fölkiálték,
Kiáltván néki könyörgék,
Jelentvén én panaszimat,
Megbeszéllém nyavalyámat.
2
Ha szorongattatik lelkem,
Te utat mutatsz énnékem,
Módot találsz, azmelly által
Megszabadulok jó móddal.
Ha szorongattatik lelkem,
Te utat mutatsz énnékem,
Módot találsz, azmelly által
Megszabadulok jó móddal.
3
Utamra tőrt mernek hánni,
Azmellyen én szoktam járni,
Tekintek széllel mellőlem,
De senki nem esmer engem.
Utamra tőrt mernek hánni,
Azmellyen én szoktam járni,
Tekintek széllel mellőlem,
De senki nem esmer engem.
4
Bézárlattak utak, ajtók,
Egyfelé sem szaladhatok,
És ez illyen ínségemben
Senki nincsen, ki segítsen.
Bézárlattak utak, ajtók,
Egyfelé sem szaladhatok,
És ez illyen ínségemben
Senki nincsen, ki segítsen.
5
Tehozzád kiálték, Uram,
Mondván: te vagy bizodalmam,
És egyedül reménségem
Ez földön csak te vagy nékem.
Tehozzád kiálték, Uram,
Mondván: te vagy bizodalmam,
És egyedül reménségem
Ez földön csak te vagy nékem.
6
Halld meg az én imádságom,
Mert igen sanyargattatom,
Ments meg ellenségim ellen,
Mert erősbek, hogynem mint én.
Halld meg az én imádságom,
Mert igen sanyargattatom,
Ments meg ellenségim ellen,
Mert erősbek, hogynem mint én.
7
Vedd ki fogságból lelkemet,
Hogy dicsérjem szent nevedet,
Ha jól téssz velem, az hívek
Ottan engem környülvesznek.
Vedd ki fogságból lelkemet,
Hogy dicsérjem szent nevedet,
Ha jól téssz velem, az hívek
Ottan engem környülvesznek.
