Szenci Molnár Albert: CXLV. ZSOLTÁR
CXLV. ZSOLTÁR
T. B.
Dávid dicséri az Istent nagy dicsőségéről
és kegyességéről mindenekhez,
kiváltképpen az istenfélőkhöz.
Dávid dicséri az Istent nagy dicsőségéről
és kegyességéről mindenekhez,
kiváltképpen az istenfélőkhöz.
1
Magasztallak téged, én Istenem,
Óh, én királyom, neved tisztelem,
Mindennap hirdetem dicséreted,
És örökké áldom te szent neved,
Megfoghatatlan ő dicsőségében,
Nemzetről nemzetre te dolgaidat
Mindenkor hirdetik nagy hatalmadat.
Magasztallak téged, én Istenem,
Óh, én királyom, neved tisztelem,
Mindennap hirdetem dicséreted,
És örökké áldom te szent neved,
| Igen dicséretes és nagy az Isten, |
Nemzetről nemzetre te dolgaidat
Mindenkor hirdetik nagy hatalmadat.
2
Hirdetem az te dicsőségedet,
Az te fölséges dicséretedet,
Csudatétidet minden népeknél
Én kibeszéllem mindenütt széllel.
Mellyet dolgaidban eszekben vesznek,
Dicsőségedet én el nem hallgatom,
Hanem mindeneknek előszámlálom.
Hirdetem az te dicsőségedet,
Az te fölséges dicséretedet,
Csudatétidet minden népeknél
Én kibeszéllem mindenütt széllel.
| Hogy hatalmadat mindenek hirdessék, |
Dicsőségedet én el nem hallgatom,
Hanem mindeneknek előszámlálom.
3
Hogy hirdessék az te jókedvedet,
Minden nép előtt kegyességedet,
Az te igazságodat dicsérjék,
És széllel mindenütt kihirdessék.
Engedelmes, haragra késedelmes,
Igen szeléd, az büntetésre késő,
Minden teremtett rendinek kedvez ő.
Hogy hirdessék az te jókedvedet,
Minden nép előtt kegyességedet,
Az te igazságodat dicsérjék,
És széllel mindenütt kihirdessék.
| Az Úr fölötte irgalmas, kegyelmes, |
Igen szeléd, az büntetésre késő,
Minden teremtett rendinek kedvez ő.
4
Azért azmit teremtettél, minden
Nagy hatalmadról téged dicsérjen,
De mindennél inkább az szent hívek
Az te dicsőségedet dicsérjék,
Mindenkor beszéljék nagy hatalmadat,
Hogy az emberek fiai érthessék,
Országodnak dicsőségét nézhessék.
Azért azmit teremtettél, minden
Nagy hatalmadról téged dicsérjen,
De mindennél inkább az szent hívek
Az te dicsőségedet dicsérjék,
| Hirdessék országod fölséges voltát, |
Hogy az emberek fiai érthessék,
Országodnak dicsőségét nézhessék.
5
Örökké megáll az te országod,
És mindenkor megtart uraságod,
Az Úr megtartja az eldőlőket,
És fölemeli az elesteket.
És idein eledelt adsz nékiek,
Midőn fölnyitod áldott kezeidet,
Bőven megelégítesz mindeneket.
Örökké megáll az te országod,
És mindenkor megtart uraságod,
Az Úr megtartja az eldőlőket,
És fölemeli az elesteket.
| Uram, mindenek szemei rád néznek, |
Midőn fölnyitod áldott kezeidet,
Bőven megelégítesz mindeneket.
6
Az Úr igaz minden utaiban,
És szentséges minden dógaiban,
Közel vagyon ő azokhoz nyilván,
Azkik hozzá kiáltnak valóban.
Őnékiek bőven megadattatnak,
Nagy kegyelmessen őket meghallgatja
És idvösségét nékik megmutatja.
Az Úr igaz minden utaiban,
És szentséges minden dógaiban,
Közel vagyon ő azokhoz nyilván,
Azkik hozzá kiáltnak valóban.
| És azmit az istenfélők kívánnak, |
Nagy kegyelmessen őket meghallgatja
És idvösségét nékik megmutatja.
7
Megtartja, azkik szeretik őtet,
De mind elveszti az hitleneket,
Az Úr dicséretit szám hirdesse,
Az ő nevét minden test dicsérje.
Megtartja, azkik szeretik őtet,
De mind elveszti az hitleneket,
Az Úr dicséretit szám hirdesse,
Az ő nevét minden test dicsérje.
