Szenci Molnár Albert: CXXVIII. ZSOLTÁR
CXXVIII. ZSOLTÁR
C. M.
Tanúság az isteni félelemről.
Tanúság az isteni félelemről.
1
Bódog az ember nyilván,
Ki az Istent féli,
Ő utaiban járván,
Ösvényit kedveli,
Mert magadat táplálod
Kezed munkájával,
Isten megáldja dolgod,
Lát jó állapattal.
Bódog az ember nyilván,
Ki az Istent féli,
Ő utaiban járván,
Ösvényit kedveli,
Mert magadat táplálod
Kezed munkájával,
Isten megáldja dolgod,
Lát jó állapattal.
2
Feleséged házadban
Mint az szőlővessző,
Gyümölcsöt szépet hozván,
Ha eljő az idő.
Meglátod gyermekidöt
Te asztalod körül,
Renddel, mint olajvesszőt,
Kikben szíved örül.
Feleséged házadban
Mint az szőlővessző,
Gyümölcsöt szépet hozván,
Ha eljő az idő.
Meglátod gyermekidöt
Te asztalod körül,
Renddel, mint olajvesszőt,
Kikben szíved örül.
3
Ez igen szép ajándék,
Kit az Isten enged
Az őbenne hivőknek,
Azkiket ő szeret:
Ő megáldja éltedet
Az Sion hegyéről,
Sok jóval lát tégedet
Az Jeruzsálemből.
Ez igen szép ajándék,
Kit az Isten enged
Az őbenne hivőknek,
Azkiket ő szeret:
Ő megáldja éltedet
Az Sion hegyéről,
Sok jóval lát tégedet
Az Jeruzsálemből.
4
És végre te meglátod
Fiadnak fiait,
Izráelnek csudálod
Nagy szép békeségit.
És végre te meglátod
Fiadnak fiait,
Izráelnek csudálod
Nagy szép békeségit.
