Szenci Molnár Albert: XCIX. ZSOLTÁR | Verstár - ötven költő összes verse

XCIX. ZSOLTÁR

T. B.
Intés az Úrnak dicséretire és imádására.

1
Az Úr országol
És regnál nagy jól,
Az nép megrémül,
Hogy ő ottfönn ül
Az kérubimon,
Ki előtt nagyon
Félnek és rettegnek
Ez földön mindenek.

2
Nagy az Úr Isten
Ő erejében,
Az Sion hegyen
Minden népeken
Vagyon hatalma.
Őt minden áldja,
Mert nagy az ő neve
És dicső szentsége.

3
Ez erős Úrnak
Mint jó királynak
Nem kell hamisság,
Csak kell igazság.
Jó ítéletöt
Az Jákobval tött,
Kit ő igen szeret,
Mint választott népet.

4
Istent áldjátok,
Magasztaljátok,
Hajtsatok térdöt
Zsámolya előtt,
Mert az szentséges
Áron és Mózes,
Az ő szent papjai
Könyörgöttek néki:

5
És az Sámuel
Könyörgésével
Istent keresé
Nagy szükségébe.
És kérésekben
Meghallá Isten,
Megadá nékiek
Azmit tőle kértek.

6
Fönn az fölhőben
Oszlop képében,
Őköt vezérlé
Az puszta helybe,
Kik ő törvényét
És szent igéjét
Híven megőrizték,
Frigyét kedvellették.

7
Meghallád, Isten,
Ő kérésekben,
Hozzájok térél
És megengedél
Kegyességedből.
De hogy bűnökből
Ők ki nem térének
Megbüntettetének.

8
Áldjátok őtet
Mint Istenünket,
Térdet hajtsatok
És imádjátok,
Az Sion hegyén,
Ő lakóhelyén
Dicsértetik itten,
Mert szent az Úr Isten.

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!