Szentjóbi Szabó László: A Cserfa.
Itt a kert közepébe *
Mikor vígan enyelgettem
Barátim seregébe
Nevendék ágaidat
Gyökered hosszan eressze
Árnyékos határidat!
Köszönhedd lételedet
S azért Lajosom fejének *
Szenteltem leveledet.
Most értünk hadakozik
A veszedelmek örvényén
Hív vérével áldozik
Nagyokra serkengeti
A meg ölt testek özöne
Vitézségét hirdeti.
Ül fel paripájára
Ha a dühödt ellenséggel
Száll csata piacára
Por s izzadság szennyében
Neveti a veszéllyeket
Bízván Magyar szívébe
Mártván búsúlt fegyverét
Mint aprítja fel mérgébe
A Török vad emberét.
E fa fel nő számodra
S ad ha ága szélesedik
Koszorút homlokodra
Szívem e fát szentelte
Azt mondjuk rá tett kardodnak
"Ezt a vitéz viselte!"