Szentjóbi Szabó László: Glycerium Vielandból
Glycerium Vielandból
Ah, nincs többé a kit szerettem
Az a jó nyájas lélek
Ő vele mindent el vesztettem
Meg se kapom míg élek.
Az a jó nyájas lélek
Ő vele mindent el vesztettem
Meg se kapom míg élek.
Ő érdemli szívem fájdalmát
S terhes sullyát kínomnak
Egyedűl csak az ő sírhalmát
Hívom tulajdonomnak
S terhes sullyát kínomnak
Egyedűl csak az ő sírhalmát
Hívom tulajdonomnak
A hová őt el temettettem
Nincs senkinek tudtára
S szép teljes rózsákat űltettem
Szomorú sír-halmára.
Nincs senkinek tudtára
S szép teljes rózsákat űltettem
Szomorú sír-halmára.
Mellyek olly szépen virágoznak
Mint az ő szép kebele
S ott kedvesebben illatoznak
Jobb szaggal lévén tele.
Mint az ő szép kebele
S ott kedvesebben illatoznak
Jobb szaggal lévén tele.
Eggyszer, minden esztendőbe
A hellyet meg keresem
Hol eggy magános erdőbe
Nyugszik az én kedvesem.
A hellyet meg keresem
Hol eggy magános erdőbe
Nyugszik az én kedvesem.
S búsúlt szívem unalmába
Rósát vévén kezembe
Igy virágzál hajdanába!
El gondolom lelkembe.
Rósát vévén kezembe
Igy virágzál hajdanába!
El gondolom lelkembe.
S széllyel tépvén leveleit
Sírjára hintegetem
S ifjuságom örömeit
Könyvezve emlegetem.
Sírjára hintegetem
S ifjuságom örömeit
Könyvezve emlegetem.
Ezen érzékeny harmatja
Hív szívem fájdalmának
Légyen kedves áldozatja
Kedvesem árnyékának.
Hív szívem fájdalmának
Légyen kedves áldozatja
Kedvesem árnyékának.
