Tompa Mihály: A SZELLŐ.

Full text search

A SZELLŐ.
 
- 1830 -
 
,Merre merre, hűvös esti szél?
Mért sietsz ugy? tán eltévedél?!'
 
«Vén Karpátok ködlepett fején
Tul visz útam, arra mégyek én!»
 
,Ne menj! hol a zordon tél nyaral:
Gyenge szellő a viharba hal ...!'
 
«A viharra, bár zúgjon dühvel:
Ki csatába készül, nem ügyel!»
 
,Te, csatába? Vissza vakmerő!
Bajnok kell a harcra és erő!'
 
«Csatákon születve nemzeted:
Nem illő, hogy szablyád nem fened!
Ha oda hős kardja, melle kell:
Gyalázat rá, aki vesztegel!
Régi szomszéd! túl az ormokon,
Segítségre vár a hős rokon!»
 
,Csacska szellő, hagyd a hősködést!
Útad eddig harmat öntözé,
Járd be a rét hímes tájait,
S menj aludni a lombok közé!'
 
«Átok rajtad, gyáva! én megyek ...
Ameddig tart gyenge életem:
Hűtöm a hős izzadt homlokát,
S a zászlókat fennen lengetem!
 
Vagy kizöldűl ismét a babér,
És hirökkel a föld eltelik ...
Vagy, ha a sors mindent veszni hágy
S elhullnak a végső emberig:
Akkor őket a nagy sírhalom
Gyászfűzein híven siratom.
 
S ha életre hoznom nem lehet,
Amely kérte volt szerelmemet:
A nagy sírra hívom a vihart,
S esküvőre nyujtva néki kart:
Megtanítom, - és az el-kiszáll,
S járván a föld s ég határinál,
Harsogtatja, merre elmegyen:
Szívtelen nép, sorsod ez legyen!»
 
A vers szövege első megjelenésekor ez volt:
 
,Merre, merre, hűvös esti szél!
Tán lakodtól messze tévedtél?'
 
«Vén Kárpátok éktelen fején
Túl visz utam, arra szállok én!»
 
,Halld: hol a mogorva tél nyaral:
Gyenge szellő fergetegbe hal!'
 
«Kósza fergetegre tán ügyel,
Aki vércsatába mégyen el?»
 
,Vércsatába? vissza vakmerő!
Bajnok kell a harcra és erő!'
 
«Vércsatán születve nemzeted:
Harcerővel álda Istened,
S a csatára férfikar ha kell:
Átok érje, aki vesztegel!
Régi szomszéd, túl az ormokon,
Védelemre vár a hős rokon!»
 
,Csacska szellő, hadd a hősködést!
Aki úgy sem képes ütni rést
Küzdelemre ércesült soron:
Nyögni menjen holdas alkonyon!'
 
«Átok égjen gyáva lelkeden!
Gyönge szellő, mégis elmegyen;
A csatára elvisz istenem,
Ott, szabad lész hűsen lengenem
A nemes küzdőknek homlokán,
Szent ügyért kik állnak a csatán.
S vagy borostyánt lengetek megint,
Vagy ha tán a sors haragja int,
És titokban szőtt határzatán
Hon s szabadság elvész a csatán,
És a kard, mely összepeng utól,
Mint halálharang siralma szól:
Melyet ásott a haláltusa
Fölsetétül egy sír ciprusa, -
Tört szabadság! s téged, árva hon!
Ott siratlak minden alkonyon ...
 
S ha meg nem hall a föld engemet:
Bősz vihar kéré szerelmemet, -
A népsírra hívom a vihart,
S esküvőre nyujtva neki kart:
Megtanítom ... és ő zúgva száll
A világ minden határinál:
És kiáltja, merre elmegyen:
Szívtelen nép! sorsod ez legyen!»

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi