Tompa Mihály: PIPÁS KÁNTOR.

Full text search

PIPÁS KÁNTOR.
 
Nagy sáskajárásról lesz emlékezetem,
Mely támadott vala távol napkeleten;
Töröknek mondta ezt a jó magyar szája.
Szomorú időknek szomorú nótája!
 
Sarcoló készségben üle Szolnok alatt
A pogány seregből egy jókora csapat;
Lova a magyar ló abrakját elvette,
Maga meg gazdája kenyerét megette.
 
A szomszéd helységek valamelyikében
Motoszka támadt a jó kántor fejében,
Hogy a törököket ő bizony megnézi:
Mit, mit nem csinálnak lófarkas vitézi?
 
Volt kántor uramnak két szép tulajdona:
Nem pállott meg a bor előtte, de soha!
Pipáját mig ivott, csak addig nem szítta;
Pipás kántor, - már a vidék csak ugy hítta.
 
Egyszer hát kiballag a falu végére.
Onnan lopakodva a bodzásba ére,
Azután meg guggon ment az ér-oldalon...
S egyszer látja: hogy már elég közel vagyon.
 
Sürü galagonya-bokor volt nem messze,
Ott lesz még egyszer jó, ott nem vesznek eszre!
S benne űlt a kántor két-három perc alatt...
Előtte lóháton cifra török csapat. -
 
Nézte: mint forgott a sereg ide s tova,
Tüszkölt, ágaskodott nem egynek a lova;
Nézte a sokféle eszközt és szerszámot,
S nagyon kedvére volt minden, amit látott.
 
S míg ezeken függött két szeme és esze:
Zsebjébe elszökött pipájaért keze;
Megtölté s kiütött reá a revébűl, -
S mind ezt tevé a jó kántor tudta nélkűl.
 
És lőn nemsokára, hogy a bokor felett,
Mintha égetne ott valaki töreket,
Vagy volna befűtött téglaszín kéménye:
Kékszinű füstoszlop csavargott az égre.
 
A füst szemébe tűnt a török vezérnek!...
S a kántor látja, hogy felé nagyon néznek!
Nem tudja az okát, csak ugy fűl és fázik...
S akkor veszi észre, hogy hiszen pipázik!!
 
Azonközben néhány török oda nyargal,
A bokrot szurkálják, veregetik karddal!
A «falu torkából» majd kimegy a lélek...
Végre ráakadnak, - vége van szegénynek!
 
Mégis csak meghagyták a vezér szavára,
Kinek nagyon tetszett szörnyü pipázása;
'Ne bántsátok - monda - ki így tud pipázni:
Nem lesz azzal szégyen egy szál kardra szállni!'
 
És kikiáltja ott a falu-végen:
Mikép a kántornak bajvívása lészen!
És ha a törököt a harcban leveri:
A helység adóját husz nap elengedi.
 
Összefut a hírre a falu népsége,
Százféle beszédnek se hossza, se vége;
Kántor uram pedig epekedik nagyon...
A mennykővel üttet dohányt, pipát agyon.
 
Lefityeg az orra, mint beteg pulykának,
A bátorító szók semmit sem használnak;
Mondják: vágja agyon, eb lelke pogánya!...
De ő nem szól semmit, csak fejét csóválja.
 
Végre megesik a népnek szíve rajta,
Szánalommá válik a biztatás hangja;
S a sok sohajtással kiveszik sodrából,
S íme szemlátomást felvidúl magától.
 
«Sohse sohajtsatok, sohse busúljatok!
Egyszer meg kell halni, természetes dolog!
Hanem amíg élek, illő, hogy jól éljek,
Ugyan hozzatok csak egy kulacs bort, kérlek!»
 
S amint felvágja a jó bor nyelve csapját:
Vígan félreüti szőretlen kalapját;
Még a rosz pipa is kegyelmet nyer nála, -
«Majd megtanítlak én, lánchordta pogánya...!»
 
Harmad-napig igy megy a helység házánál
Talpig pipafüstben, torkig borszeszben áll,
S aprítja a pogányt a vitézlő kántor, -
«Fogtam én törököt - monda - egyszer-másszor!»
 
Azonban ütvén a bajvivás órája,
Tántorgott, reszketett a jó kántor lába;
S látván rettegését, így suttogott a nép:
Sohse látjuk többé pipázni ő kelmét!
 
De felbátorodott. És most összevágnak,
Nem engedvén kemény tartásban egymásnak;
Most lelket kap s imígy szól vidámon a nép:
Dejszen már egy cseppet se féltsük ő kelmét!
 
Oda vág az egyik kard hirtelen e szóra:
Mintha csak a mennykő csapása lett volna;
Oda néznek... s nincsen többé fej a pogány...
Vagy mit is beszélek? - a jó kántor nyakán.
 
Szegény nép elnémul, s csendben haza megyen,
Forgatván elméjét a bús történeten;
A közös megjegyzés is végre ez leve:
- Csak nagyobb pipás volt, mint kardos ő keme! -

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi