Tompa Mihály: FEJÉR KATI.
FEJÉR KATI.
Lányok, lányok, szőke, barna lányok!
Egy szavam van, ha meghallgatjátok!
Elbeszélem, ha szépen megkértek,
Fejér Kati történetét néktek!
Egy szavam van, ha meghallgatjátok!
Elbeszélem, ha szépen megkértek,
Fejér Kati történetét néktek!
Helyes egy lány ez a Fejér Kati,
Beh is jól jár vele majd valaki;
Ki elveszi, annak a házába
Vele megy be az Isten áldása.
Beh is jól jár vele majd valaki;
Ki elveszi, annak a házába
Vele megy be az Isten áldása.
Istenfélő, jámbor mindenképen,
Apját, anyját megbecsűli szépen.
Sütni, főzni, szőni, fonni nála
Nem tud jobban három falu lánya.
Apját, anyját megbecsűli szépen.
Sütni, főzni, szőni, fonni nála
Nem tud jobban három falu lánya.
Örömemben meg is ölelnélek,
A farsangon meg is esketnélek,
Ha ti is mind ilyenek volnátok...
Mivelhogy én pap vagyok ám, lányok!
A farsangon meg is esketnélek,
Ha ti is mind ilyenek volnátok...
Mivelhogy én pap vagyok ám, lányok!
Hanem menjünk rendesen a sorján.
Jó Katinak irígye volt sok lány,
Azért volt a lányok irígysége:
Hogy a legény mind Katit dicsérte.
Jó Katinak irígye volt sok lány,
Azért volt a lányok irígysége:
Hogy a legény mind Katit dicsérte.
Tudnivaló, meglátják a szépet,
A takaros, szép fejér cselédet;
Őtet is bár dugdosta az anyja,
Megakadt a legény szeme rajta.
A takaros, szép fejér cselédet;
Őtet is bár dugdosta az anyja,
Megakadt a legény szeme rajta.
A legények közűl Barna János
Kopogtatott leginkább a házhoz;
Jó fiú volt: szüléje se bánta,
Kati se volt rosz szívvel eránta.
Kopogtatott leginkább a házhoz;
Jó fiú volt: szüléje se bánta,
Kati se volt rosz szívvel eránta.
A faluban volt még egy más legény,
Ki Katiért majd elveszett szegény;
De szerelmét nagyon eltitkolta;
Árva Ferenc, a nevérűl mondva.
Ki Katiért majd elveszett szegény;
De szerelmét nagyon eltitkolta;
Árva Ferenc, a nevérűl mondva.
Jó móddal volt pedig Barna Jancsi,
De Ferencnek se tücski, se hajtski;
Jancsi derék, a lépése kényes,
Ferke szegény, nem igen személyes.
De Ferencnek se tücski, se hajtski;
Jancsi derék, a lépése kényes,
Ferke szegény, nem igen személyes.
Tudta Kati, észrevette rajta.
Hogy Ferencnek búja van miatta.
Szánta, de hát nem tehetett róla,
Mert hisz kettőt hogy szeretett vóna!
Hogy Ferencnek búja van miatta.
Szánta, de hát nem tehetett róla,
Mert hisz kettőt hogy szeretett vóna!
Kapva kap a szón az asszonyember,
Pedig a szón elindulni nem kell!
A faluban minden azt beszélte,
Hogy Katit már Jancsi meg is kérte.
Pedig a szón elindulni nem kell!
A faluban minden azt beszélte,
Hogy Katit már Jancsi meg is kérte.
Lehet is, hogy volt valami benne,
Hanem biz az eltört ám egyszerrre!
Kitudták a háztól Barna Jánost,
Kati pedig máshoz megyen már most.
Hanem biz az eltört ám egyszerrre!
Kitudták a háztól Barna Jánost,
Kati pedig máshoz megyen már most.
Csapodárnak Katit se tartsátok,
Jancsit se kell sajnálni, jó lányok!
Mit ér az ily anyámasszony-legény...
Hanem menjünk tovább az esetén.
Jancsit se kell sajnálni, jó lányok!
Mit ér az ily anyámasszony-legény...
Hanem menjünk tovább az esetén.
Tudjátok azt, hogy most a vadrácok
Háborgatják szép Magyarországot;
Parancsolat jött a vármegyétűl;
Kardra! kardra! gyáva ki nem készűl.
Háborgatják szép Magyarországot;
Parancsolat jött a vármegyétűl;
Kardra! kardra! gyáva ki nem készűl.
Fel is csaptak szépen a legények,
A hazáért meghalni is készek;
Árva Ferenc volt az első, aki
A helységben legelől állott ki.
A hazáért meghalni is készek;
Árva Ferenc volt az első, aki
A helységben legelől állott ki.
Barna János, hetyke legény! hát te
Tán meghaltál, hogy még sem álltál be?
Dehogy halt meg, dehogy halt meg, gyáva!
Az inába szállt a bátorsága.
Tán meghaltál, hogy még sem álltál be?
Dehogy halt meg, dehogy halt meg, gyáva!
Az inába szállt a bátorsága.
Más legénynek keskeny most az utca
Háta megett kilenc cigány huzza;
Jancsi pedig kimenni is átall,
Lopva néz mást a görcslyukon által.
Háta megett kilenc cigány huzza;
Jancsi pedig kimenni is átall,
Lopva néz mást a görcslyukon által.
Látta Kati a bátor Ferencet,
Bátorsága neki nagyon tetszett;
Jancsi dolgát pedig szégyenlette,
S imígy szólott hozzá akkor este:
Bátorsága neki nagyon tetszett;
Jancsi dolgát pedig szégyenlette,
S imígy szólott hozzá akkor este:
'Ugyan Jancsi az Isten nevére,
Önkéntesnek hogy nem álltál még be!
Kicsúfolnak s nekem fáj, ha hallom,
Ugy-e elmégy? eredj e1 galambom!'
Önkéntesnek hogy nem álltál még be!
Kicsúfolnak s nekem fáj, ha hallom,
Ugy-e elmégy? eredj e1 galambom!'
«Hová beszélsz, a Krisztusra kérlek!
Szeretlek, oszt itt hagyjalak téged!»
S a mentségnek nem volt hossza-végi,
De nem hagyott békét a lány néki;
Szeretlek, oszt itt hagyjalak téged!»
S a mentségnek nem volt hossza-végi,
De nem hagyott békét a lány néki;
'No, ha szeretsz, ép azért menj, látod!
Verjétek el azt a csunya rácot,
Mert idejön s a nyakad elvágja,
Vagy engemet elviszen rabságba!'
Verjétek el azt a csunya rácot,
Mert idejön s a nyakad elvágja,
Vagy engemet elviszen rabságba!'
«Lesz ott ember, csak ne is szólj róla!»
'Ha lesz is, de véled még több vóna!
Ki jó polgár, elsőbb most előtte
A hazája, mint a szeretője!'
'Ha lesz is, de véled még több vóna!
Ki jó polgár, elsőbb most előtte
A hazája, mint a szeretője!'
S azt felelte Jancsi utoljára,
Nem megy, inkább a kezét elvágja;
«No, ha nem mégy, ide se jőjj többet!»
Monda Kati s nem is szólott többet.
Nem megy, inkább a kezét elvágja;
«No, ha nem mégy, ide se jőjj többet!»
Monda Kati s nem is szólott többet.
Búsan bement, becsukta a kaput,
Reggelig rítt, egy cseppet se aludt;
'Úgy is maradj itthon szégyen szemre,
Rád se nézek!' - monda keseregve.
Reggelig rítt, egy cseppet se aludt;
'Úgy is maradj itthon szégyen szemre,
Rád se nézek!' - monda keseregve.
S Barna János itthon maradt szépen,
De csúfolták is úton-útfélen,
A gyerek is kiabált utána,
S nótát csinált rá a falu lánya:
De csúfolták is úton-útfélen,
A gyerek is kiabált utána,
S nótát csinált rá a falu lánya:
- Barna Jancsi derék egy katona,
Sás a kardja, fűzfagaly a lova;
Zab taréja, szalma sarkantyúja;
Jobb volna, ha az ágy alá bújna! -
Sás a kardja, fűzfagaly a lova;
Zab taréja, szalma sarkantyúja;
Jobb volna, ha az ágy alá bújna! -
Szomorú volt a Jancsi világa,
Oda van a becsület, a mátka
S az alatt azt írják az ujságok,
Árva Ferenc hogy veri a rácot.
Oda van a becsület, a mátka
S az alatt azt írják az ujságok,
Árva Ferenc hogy veri a rácot.
Magasztalják, dicsérik Ferencet,
Kati apja még olyat is ejtett;
Hogy ha megjön: lányát neki adja.
A lánynak is nagy az indulatja.
Kati apja még olyat is ejtett;
Hogy ha megjön: lányát neki adja.
A lánynak is nagy az indulatja.
Hogy megírták ezt neki levélben,
Szegény majd elveszett örömében;
És azóta mégegyszer vitézebb,
S írnak róla még több jót meg szépet.
Szegény majd elveszett örömében;
És azóta mégegyszer vitézebb,
S írnak róla még több jót meg szépet.
S a táborból minden órán várják,
Elkapja a falu legszebb lányát;
Jancsi pedig... de ne szóljunk róla,
Jobb volna, ha régen meghalt volna.
Elkapja a falu legszebb lányát;
Jancsi pedig... de ne szóljunk róla,
Jobb volna, ha régen meghalt volna.
Lányok, lányok, szőke, barna lányok!
A jó legényt vissza ne ríjjátok!
Rosz fiú, ha nem elsőbb előtte
A hazája, mint a szeretője.
A jó legényt vissza ne ríjjátok!
Rosz fiú, ha nem elsőbb előtte
A hazája, mint a szeretője.
