Tompa Mihály: AZ UJONC.
Áll a magyar tábor;
Vele szemközt a francia
Van nem igen távol.
Vesztegel sokáig;
A tréfához tán először
Hozzá fogni fázik?
Áll a harci téren,
Aki sok jó lécszeget vert
A kunyhóban - térden;
Volt nagy ellenére;
Zsibbadt lábát, mint a gólya
Szűntelen cserélte.
- Még bíz el-eblábal!
«Káplár uram, hogy leszünk már
Evvel a csatával?»
Másik percbe már az
Ágyúk tompa durrogása
Volt szavára válasz.
Uj meg uj rohamra;
A golyó zug, hull az ember
Tőle jobbra, balra.
Meghajlott az égen,
Még se szűnik, és az ujonc
Küzdve szomjan, éhen:
Van nagy ellenére...
«Ugyan ides káplár uram,
Mikor lesz már vége?»