Tompa Mihály: A MÉSZHARMAT.

Full text search

A MÉSZHARMAT.
 
'Boldog volnék én! a köpűnek
Szorgalmatos polgárai
Helyembe szokták a virágok
Édes nedűjét hordani.
Boldog volnék! alattvalóim
Munkások, engedelmesek;
Ha szükség van s rabló rohan ránk,
Ön-életökkel védve meg.
 
De titkos vágy szorítja keblem,
Van egy emésztő bánatom:
Én rabkirálynő - a világot
A szép földet nem láthatom.
Míg a legkisebb rajbogár is
Bércen folyókon túl repűl,
S várják őt szép ifjú virágok
Én, - én vagyok rab egyedűl!'
 
A méhkirálynő zúgolódott.
S midőn a hűvös este jött:
Nem bírva vágyival, kicsúszott
Az őrtálló méhek között.
Az esthajnal piros világán,
A virágdús mező felett,
A légnek édes illatában.
Gyönyörben uszva repkedett.
 
S haza felé midőn elindúlt,
A lepkével találkozék;
Szép nyájasan köszöntve egymást...
'Minő szép állat, boldog ég!'
Sohajt az ábrándos királynő,
S egész éjjel nem alhatott;
A pillangóval tépelődvén,
Alig várá a más napot.
 
Leszállt az est, - és a pirosló
Alkony szelíd sugárinál,
A kalandvágyó méhkirálynő
A köpüből ismét kiszáll.
De most a lég hüsét nem érzé,
Nem látta virúlt mezőt:
A nyájas pillangó körében
Az óra boldogan letőlt.
 
S midőn kiszállott harmadízben:
Csak a hajnal veté haza;
Forró csókok közt künn marasztá
A lepke édes ajaka.
S mely élvezett csókjok és szerelmök
Vétkes lehéből származott:
Lelt a hajnal a lombon édes,
De mérges szürke harmatot.
 
Megint kiment a méhkirálynő,
De nem találta a lepét:
Berket, mezőt bejárt sietve,
Keresvén várt szerelemesét.
És végre búsan szálla vissza;
De ah! a dolgos méhsereg
A köpü földjén halva fekszik, -
Ki él is még, igen beteg!
 
S kiált a megréműlt királynő:
'Ah, kedves jó népem, mi lelt?'
S egy elhaló méhecske ajka
A kérdezőnek így felelt:
«Mézízü harmatot talált a *
Berek zöld lombján seregünk;
 
Mészharmat. Nyárközépen, midőn a nap jól felsüt, fehéres üledéket találunk némely plánták levelein. Ez a mészharmat. Megkülönböztetendő a méz harmattól; ez a méheket nagyon gazdagítja, amaz elveszti. A rege címe: Mészharmat.
És hazahordván, tőle a méz
Keserü lett, - s mi elveszünk!»
A méhkirálynő volt az utolsó,
Bujában ő is meghala.
E fájdalmas végvallomáson
Hidegűlvén meg ajaka:
'Tiltott kéj a szívnek fulánkja!
Keserű lesz, bár csókja méz:
Az a csendes családi élet
Boldogságának sírja lész.'

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi