Tompa Mihály: A SÍRÁSÓ. *

Full text search

A SÍRÁSÓ. *
 
Sirásó. Sylpha vespillo. Der Todtengräber. A dögöt ahol kapja, eltemeti; hogy a földben kikelendő petéi abból azonnal kész eledelt találjanak.
Közel szomszédságban, az erdőn
Két bogár élt sok ideig;
Egy elszáradt odvas fa törzse
Csendes tanyát adott nekik.
 
Szomszéd! vén vagyok, mond az egyik,
Maholnap már az életem!
Ha meghalok, kérlek, temess el...
Tedd e szivességet nekem!
 
Amit barlangomban találtok,
Az öszvegyüjtött kis vagyon,
- Családos ember vagy, reád fér, -
Legyen tiéd, nektek hagyom!
 
A bogár harmadnapra meghalt;
S mint szokás, az örökösök
Civódni, húzalkodni kezdtek
A rájok szállt vagyon fölött.
 
A hullát a lyukból kilökték, -
S mikor mindennek vége volt,
Akkor jutott csupán eszökbe,
Hogy még a föld szinén a holt.
 
Akkor nagy lomhán s immel ámmal
Kezdték a földet bontani;
De egy légy szólítá meg őket;
Mit csináltok, ti atyafi?
 
Temetkeztek? de a halottnak
Méltó tisztességet ki ad?
Várjatok csak! hadd hívjam össze
Szép énekű rokonimat!
 
Részvétel és sajnálkozás közt
Telik le a mi életünk,
Azért a megholtak körében
Seregestűl megjelenünk!
 
Jó lesz biz az! mond a bogárfaj,
Elhagyva dolgát azalatt;
S örűlt, hogy a halogatásra
Ily kedvező ürűgy akadt.
 
A légy pedig ment értesítni
Tolakodó, ocsmány hadát,
Hogy a kedvelt nyalakodásra
Mily biztos alkalmat talált.
 
Mert úgy van az: a gyászfelektől
Tisztességet nyer a halott:
Kik aztán az árvák kezéből
Kieszik a végfalatot.
 
Tisztességről beszélt a légy is,
De csak a torra gondola;
S mentűl előbb hogy visszajusson,
Sietséggel repűlt tova.
 
De ekkor sem tagadhatá meg
A kúcsongó természetet,
Valamit látván egy növényen:
Rá kiváncsian lelepett.
 
De a növény légyfogó volt.*
És rajta még meg sem pihent,
Levelét gyorsan összvecsapta,
S oda ölé a szemtelent.
 
Légyfogó. Dionae muscipula. Venusfliegenfalle. Plánta, ha rovar ül reá: leveleit összecsapja s mindaddig szorosan tartja, mig a fogoly meg nem döglik vagy csendesen nem marad. Mindez a világosság hatása.
Így lőn, hogy a gyászünnepélyen
Meg nem jelentek a legyek;
A bogarak pedig haboztak,
Várják-e, vagy temessenek?
 
Addig s addig, hogy a halottnak
Mely már feloszlott jobbadán,
Csupán a hűlt helyét találták,
Egy vétletlen zápor után.
 
S a háznépben nagy zűrzavar lőn,
Lótott-futott a renyhe nép,
Egyik a másikat okolva,
Hogy el nem temették elébb.
 
És hogy mégis jóvá tegyék a
Történt hibát, ha még lehet,
Az erdőn gyorsan eltemettek
Minden hullát és tetemet.
 
És e foglalkozás azóta
Rajtok maradt nagy átokúl;
Rövid életükben ez ösztön
Űzvén ellenállhatatlanúl.
 
Hullát keresve szerte futkos,
És hirtelen sírt ás neki, -
- S belé vonván sokad magával, -
A sírásó eltemeti.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi