Tompa Mihály: HAHÓTHY FARKAS.

Full text search

HAHÓTHY FARKAS.
 
Meghalt Maximilián,
Magyarok királya;
Élve: tisztelé a hon;
Halálában: szánja.
S mig utóda csillagok
Titkaiba mélyed:
Fékje tágul, szarva nő
Pártos szenvedélynek.
 
A törökkel béke van, -
Véve drága áron;
És örök csatározás
Mégis a határon!
Martalék-vágy, rettegés
Kardot ád a kézbe;
Ki- s berontás, csóva, vér...
Ilyen az a béke!
 
Rabló-fészek sok nagy úr,
S főnemesnek vára;
Elpusztítja, beleül
Egymás birtokába.
(Ha ki megtorolja: jó,
Máskép neve hallgass!)
Muraközben ilyen úr
Vén Hahóthy Farkas.
 
Van nagy csőcselékhada,
S mintha volna céhben:
Kitanitja az öreg
Sok gazságra szépen;
És mint sólymát a vadász
Tartja olyan célra:
Másé a tett és veszély,
Az övé a préda!
 
Szent Helén zárdája áll
Közel Csáktornyához;
Melyet a kóbor csapat
Kerül, retteg, átkoz;
És ha éjjel, néha, nincs
Elmellőzni módja:
Róla szörnyűket beszél,
S ijedséggel tóldja.
 
Csak hallgatja Farkas úr
Mind e sok beszédet;
De történik, hogy csupán
Egy csatlósa tér meg.
Ijedt ember ez nagyon
És van vérbe, fagyba...
- A zárdánál társait
Legyilkolva hagyta.
 
S beszél: «Tettünk jó fogást,
Ámbár üldözének;
És ha ama zárda nincs:
Soha be nem érnek!
Ott... a földből szó eredt,
És megállj -t dörögve:
Kezünk, lábunk megmeredt...
- Hatvané örökre!»
 
Értem...! ellenségeim
A klastrom lakói...!
Felkiált s szed új hadat
Vérboszús Hahóthy.
A szent nép fut vagy halott,
Romban áll a zárda;
- Csak a sirbolt, melynek a
Rombolás nem árta.
 
S míg az őrült szenvedély
Csapdos partjain túl:
A természet csendesen
Hervadásnak indúl... -
S újra zöld lesz a liget,
A föld arca szépűl,
Hamut és vért hant fed, a
Ráemlékezéstűl.
 
Hogy kinyílik az idő,
Vén Hahóthy fölkel;
Sokat tervez, cimborál
Egy csapat törökkel.
Ő a kém, a vezető,
És sükerrel járván:
Most, az egyezés szerint,
Övé fele zsákmány.
 
S mig kijátszás, csel forog
A török fejében:
A dús prédát, Farkas úr
Ellopja egészen;
De a kontyos cimborák
A nyomába kapnak...
Most már jó gondját viseld
Farkas, a nyakadnak!
 
Meg-megbukkan az öreg
Csalit- és bozótba',
Utat veszít, csavarog
Mint a hajtott róka.
Végre ő s tolvaj hada,
Közepén az éjnek:
Szent Heléna romba dőlt
Klastromához érnek.
 
Vén gonosztevő! ez is
A te kezed műve!
Balsorsoddal szembe-jösz,
Ide menekűlve!
El nem rejt a puszta fal,
A törökség nyomban...
Hah, a sirbolt megmaradt!
Oda, oda gyorsan...!
 
De alant, kigyulva két
Égő szem világa;
Egy arc hős vonásai
Látszanak meg nála;
És rémítő hang dörög
A hitvány tömegre...
(A szigethi hős feje
Itt van eltemetve).
 
- Hah, ti korcs faj! hős apák
Kardja-címerével!
A nemes sas lakhelyén
Rabló kánya fészkel...?
A törvény és rend helyét
Rút erőszak állja...?
Önszülöttiben vesz el
A magyar hazája!
 
Ki Szigethvár sáncain
Hősi véget értem:
Sok galádságtok miatt
Nincsen pihenésem!
Felriaszt, felköltöget
Rablók dübögése...
Kik e dolgot mívelik:
Isten átka érje!
 
És a megréműlt csapat
Több beszédet nem vár;
Még a nyíl se szúr, döf úgy,
Mint ez égő szempár;
Keblét inkább a török
Kardja verje által...
- S vén Hahóthy ott vesz el
Negyvened-magával.
 
S míg az ország sorsa egy,
Maradván a régi:
Haragos szót váltanak
A rom és vidéki;
Mintha a föld rengene,
Zúgna távol orkán...
- Török zászlók lengenek
Győr és Pápa tornyán!

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi