Tompa Mihály: ŐSIDŐKBŐL.

Full text search

ŐSIDŐKBŐL.
 
Már három nap, három éjjel
Harmatozik a fű vérrel;
Hogy a harc, e vad sebzett mén,
Nagy-végsőt rúg ina-metsztén.
S pártos kún had felkoncolva,
Vagy szétszórva mint a polyva.
 
Együtt fekszik barát és ellen,
Nem fenekszik egymás ellen;
Hallgat a kürt, - elmaradt szét
Kelevéz, kard, behorpadt vért,
S üres puzdra, - nyillal telve:
Mérges kigyó, szája, nyelve.
 
László jár a csatatéren,
Meg-megállva minden lépten,
Amint erre, arra ösmér...
Vajh mért hullt e sok rokon vér?!
Lelke, arca elsötétűl...
- Veszteség a nyereségbűl!
 
Hajdan a kun homokpusztán
Bolygó ér volt, alig futván;
S magyar nemzet, amely volt már
Hét forrásból harsogó ár,
Felvevé az elveszendőt...
S im partot tör mikor megnőtt!
 
Nyugtalan nép, porba' fekszel!
Mit tegyek, hogy jobbra kelj fel?
Hogy szelídűlj, szóra hallgass,
Ne barangolj mint a farkas!
Töpreng László: ugy sem... igy sem...
Meg kell őket telepitnem!
 
A király mig így határoz,
Vissza-kerül sátorához;
Hol felé a vert kunoktúl
Követség tart, - s kérve fordúl;
Kérni... hah, ez mily gyalázat!
Büszke kun sziv reszket, lázad!
 
Követség szól, a király hall...
Nézve szúró pillantással,
Jobbra délceg hősök állnak,
Színe, lelke táborának.
Balra foglyok, ketten-ketten,
Talpig láncban, talpig sebben.
 
,Békét kérünk, király! - ajkad
Kész a szóval, (bár még hallgat,)
Mint a kézív megvont húrja,
Hogy a vesszőt el-kirúgja;
Mi az: - hányd meg jó-előre -
Szó kimondva, nyíl kilőve?!'
 
,Vér, vagy sarc kell? e fogoly had
Hűtse boszúd; rendre fojthadd!
Kincset mér a kún cseberrel...
Vagy ha kedved tartja: szedd el
Ifjainkat, szűzeinket.
Győztél, szabd meg, ami illet!'
 
De ha tovább-menve ennél,
Célod, hogy megbélyegeznél!
Ősgunyánkból kifordítva,
Szakálunkat megcsonkítva,...
Őseinkre! kik elhunytak:
Még egy harca lesz a kunnak!'
 
«Nincs, - mond László nyugton, gyorsan, -
Kincsre éhem, vérre szomjam:
Ki foglyul van, elbocsátom...»
(Foglyok vélik, hogy csak álom,
Amint békó, lánc kezökrűl:
Mint a haraszt földre zördűl.)
 
«Szűzek, ifjak, - nép virága -
Nem kerűlnek szolgaságra;
Aminő volt, lesz az öltöny...
S kún szakála nagyra nőjön!
Nem sarc, nem vér s iga rátok:
Kevés, amit én kivánok!»
 
«Mely ma porrá lész a tűzön:
Sátor helyett ház épűljön!
Tartós, délnek, sorba szépen,
Kúttal, fákkal közelében;
Élni s halni majd idővel:
Kell szántó-föld s temetőhely!»
 
Ennyi, nem több. Örvend a kun,
Frigyre lépvén a jó alkun;
- Messzevágó célt nem értve:
Magyarságnak nincs inyére: -
De a László lelke, látván:
Felderűl, mint a szivárvány.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi