Tompa Mihály: KEDVESEMHEZ.
KEDVESEMHEZ.
Emlékjelűl: hogy hívedet
Feledni nem fogod,
Háromszinű selyemszalag,
Lánykám! ajándokod;
Feledni nem fogod,
Háromszinű selyemszalag,
Lánykám! ajándokod;
És bárha tőlem messze vagy,
A kis szalag velem, -
Amelyen, édesem! rokon-
Vonásidat lelem.
A kis szalag velem, -
Amelyen, édesem! rokon-
Vonásidat lelem.
Ártatlanságod szűz havát
Jelenti a fehér,
Amellyel a föld csillogó
Gyémántja föl nem ér; -
Jelenti a fehér,
Amellyel a föld csillogó
Gyémántja föl nem ér; -
És a piros szerelmedet,
A lángolót, a hűt;
Borús egemre ez mosolyg
Vidám tavasz-derűt. -
A lángolót, a hűt;
Borús egemre ez mosolyg
Vidám tavasz-derűt. -
Oh! e kebel mi kész a zöld
Felett reményleni:
Hogy birtokod csak engemet
Fog boldogítani.
Felett reményleni:
Hogy birtokod csak engemet
Fog boldogítani.
Lánykám, hazám! jelszínetek
Mert nem különbözik,
Szivem nektek nagy és örök
Hüséget esküszik.
Mert nem különbözik,
Szivem nektek nagy és örök
Hüséget esküszik.
Hozzátok ennek lángoló
Szerelme végtelen;
S csak benne ég, mert mondani
Az ajk erőtelen.
Szerelme végtelen;
S csak benne ég, mert mondani
Az ajk erőtelen.
Az alkonyat ha elmosolyg
S az új korány ha kél,
Ebben csak a kedves leány
S a hon szerelme él;
S az új korány ha kél,
Ebben csak a kedves leány
S a hon szerelme él;
S mig más az oltár zsámolyán
Imádja Istenét:
Oh! én csak egy imát tudok:
A hon s leány nevét,
Imádja Istenét:
Oh! én csak egy imát tudok:
A hon s leány nevét,
Övék mert minden érzemény,
Mely szűmben felfakad,
Csak értök fáj, remél, dobog,
Amíg meg nem szakad. -
Mely szűmben felfakad,
Csak értök fáj, remél, dobog,
Amíg meg nem szakad. -
Oh kedves lányka, akkor is
Te fogd be bús szemem;
Nyugalmat a sír álmain,
Hazám, te adj nekem!
Te fogd be bús szemem;
Nyugalmat a sír álmain,
Hazám, te adj nekem!
