Tompa Mihály: TEREPÉLYES NAGY FA.
TEREPÉLYES NAGY FA.
Forró légben, szél utában,
Társak nélkül áll magában ...
Társak nélkül van magában:
Társak nélkül áll magában ...
| ... | Rengetegben a magas fák |
| Egymást védik, támogatják: |
| A közös lomb ernyejébűl |
| Hőség ellen sátor épűl; |
| És hatalmat kölcsönözve, |
| Hogy sok ezren álltak öszve |
| Várnak a szélvészre bátran ... |
| Terepélyes, nagy fa. |
Mint a felleg, messze tájra
El-kilátszik koronája;
Törzse délceg, ága zöldel,
S biztat még sok szép idővel,
Szenvedett bár, - mit elárul
Annyi sebhely oldalárul,
Látva orkánt, érve harcot,
Amióta megfoganszott
S nagyra nőtt a sík határban,
Társak nélkül, egy magában
El-kilátszik koronája;
Törzse délceg, ága zöldel,
S biztat még sok szép idővel,
Szenvedett bár, - mit elárul
Annyi sebhely oldalárul,
Látva orkánt, érve harcot,
Amióta megfoganszott
S nagyra nőtt a sík határban,
Társak nélkül, egy magában
| Terepbélyes, nagy fa. |
Lombját tépte, hordta a szél
Messze földön s tengereknél;
S egy-egy ág a bánatos fán
Állt villámtól sujtva, csonkán.
Már gyökén is járt a fejsze,
Mit viszály, csel rája helyze, -
S önnagysága, mely megóvta,
Robbanása szörnyü volna ...!
S azt is, aki földre dönté,
Vajmi könnyen odaölné,
Messze földön s tengereknél;
S egy-egy ág a bánatos fán
Állt villámtól sujtva, csonkán.
Már gyökén is járt a fejsze,
Mit viszály, csel rája helyze, -
S önnagysága, mely megóvta,
Robbanása szörnyü volna ...!
S azt is, aki földre dönté,
Vajmi könnyen odaölné,
| Terepbélyes, nagy fa! |
S boszantván, hogy élte hosszú:
Kész megesni, őrni a szú;
De kérgén túl, nyüzsgő serge
Nem hat bé az elevenre. -
Majd fölötte holló szárnyal
Bús, idétlen jóslatával:
Érzem ... érzem ... érzem a vészt ...
Sok gonosz jel mondanom készt:
Héj, keserves ami rád vár...
Pusztulás fog érni! kár ...! kár ...!
Kész megesni, őrni a szú;
De kérgén túl, nyüzsgő serge
Nem hat bé az elevenre. -
Majd fölötte holló szárnyal
Bús, idétlen jóslatával:
Érzem ... érzem ... érzem a vészt ...
Sok gonosz jel mondanom készt:
Héj, keserves ami rád vár...
Pusztulás fog érni! kár ...! kár ...!
| Terepbélyes, nagy fa. |
Álljon e fa ...! s arra térjen,
Aki dőltét várja, szégyen!
Vészben, fagyban mit lehullat:
A levélért nyerjen újat!
S egy ha lészen törve, vágva:
Izmosodjék többi ága!
S bár a vész felette zúgjon,
Terhes felhő tornyosúljon,
Ontva lángját menydörögve:
Álljon, álljon mindörökre
Aki dőltét várja, szégyen!
Vészben, fagyban mit lehullat:
A levélért nyerjen újat!
S egy ha lészen törve, vágva:
Izmosodjék többi ága!
S bár a vész felette zúgjon,
Terhes felhő tornyosúljon,
Ontva lángját menydörögve:
Álljon, álljon mindörökre
| Terepélyes, nagy fa! |
