Tompa Mihály: 1863.

Full text search

1863.
 
Jer, jer s a dűlőkön tekints el!
Járd bé a halmot és mezőt,
Mely máskor annyi drága kinccsel
Biztatta a szántóvetőt.
Hajlott kalászban, habzó fűben:
Remény mosolygott teljesűlten.
 
Pusztán éled most a vidéket,
Elszomorít tekintete ...
A rét hamvas, mikép az égett;
Nincs fűszeres lehellete. -
S mely ingyen, búján terjed, a gyom
Sikertelen küzd, hogy fakadjon.
 
Midőn a hűsebb est alájő,
S csendesség van távol, közel:
Nem a megért, ingó kalászfő,
Mely hallhatón zizeg, neszel ...
A fű torzsát metéli, irtja
Bogaraknak nyüzsgő csoportja.
 
Ez nem az ősz várt pusztasága,
Melyből a pajta megtelik;
Midőn a megfáradt barázda
Pihenni vágy kikeletig,
S hasznáról, mit a gazda vett el:
Kövér, szines tarlója a jel.
 
Csapástól most a föld kietlen!
Az élet érverése áll;
Vénség az ifjú kikeletben,
A termő nyár ölén: halál,
Melyben, mi él még, sorvad, elvész.
- Az Úr dorgál, övé ez a kéz!
 
Ez int s meddő az éj, a hajnal,
A felleget szél hajtja szét;
S tüzes nyillal lövetve nappal
A tikkadó föld kebelét:
Ezt megrepeszti hosszan, mélyen ...
S szivünk gyötrelme szól sebében
 
Ki fenn, szarvat szoktál emelni
Alázd meg, oh ember, magad!
Erőd, nagyságod íme semmi ...
Mit gőgöd oly gyakran tagad!
Mért állsz tétlen, csüggedve, némán
A pusztulás rideg tájékán?!
 
Az Úr erős, igaz - nyomorral
Ő aki sujt, ő aki int;
De jó is, - bölcs gondjába foglal
Mindent, mi van, nagyot, kicsinyt;
Ott áll az ember, porszem, fűszál.
Őt ismerd, féljed s benne bízzál!

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi