Tóth Árpád: Ó, MINDEN MILY SZÉP...
Ó, MINDEN MILY SZÉP...
Ó, minden mily szép s milyen közönyös,
Fekete fenyvek s bíbor horizont
S a messzi, szédült-messzi csillagok.
Fekete fenyvek s bíbor horizont
S a messzi, szédült-messzi csillagok.
És most magamban búsan forgatom
A magam zűrös és borús világát,
Melyben a bánat bús fenyője gyászol,
S lemondás fátyla, ködből lenge gyolcs,
Kötözi vágyam vérző horizontját,
S a halál ezer őrült gondolatja
Földobva bús egére csillagoknak...
A magam zűrös és borús világát,
Melyben a bánat bús fenyője gyászol,
S lemondás fátyla, ködből lenge gyolcs,
Kötözi vágyam vérző horizontját,
S a halál ezer őrült gondolatja
Földobva bús egére csillagoknak...
1920
