Tóth Árpád: ÁLDOTT NYÁRI DÉLUTÁN
ÁLDOTT NYÁRI DÉLUTÁN
Áldott nyári délután
Járunk az erdőben,
Elakad a hang is a
Sűrű levegőben,
Járunk az erdőben,
Elakad a hang is a
Sűrű levegőben,
Messzi autóberregés
Dongássá vész benne,
Mintha mézbe szédülő
Muslicahang lenne.
Dongássá vész benne,
Mintha mézbe szédülő
Muslicahang lenne.
Távolszakad a világ,
Nincsen, ami fájjon:
Ádám jár, és Éva jár
Édenkerti tájon.
Nincsen, ami fájjon:
Ádám jár, és Éva jár
Édenkerti tájon.
Lomha gond, ha szállna még
Fonalat eresztve,
Mint váratlan pók, amely
Utat fog keresztbe,
Fonalat eresztve,
Mint váratlan pók, amely
Utat fog keresztbe,
Homlokunkon szétfoszol,
S nincs nyomába semmi,
Csak a nagy csönd, amelyben
Oly jó ketten lenni.
S nincs nyomába semmi,
Csak a nagy csönd, amelyben
Oly jó ketten lenni.
Szavak helyett ajkadat
Néma csókkal kérdem:
Mi lehet ez, tudod-e?
Érted? Én nem értem.
Néma csókkal kérdem:
Mi lehet ez, tudod-e?
Érted? Én nem értem.
Szerelem? vagy boldogság?
Vagy szent-egyszerűen
Az az ősi, lusta kéj
Sejlik e derűben,
Vagy szent-egyszerűen
Az az ősi, lusta kéj
Sejlik e derűben,
Melyet Isten érzett, a
Teremtéstől fáradt
Ifjú Isten, s jóíze
Ajakára áradt,
Teremtéstől fáradt
Ifjú Isten, s jóíze
Ajakára áradt,
És egy csöppje rácsordult
A furcsa agyagra,
Mely azóta öltözik
Szívekbe s agyakba -
A furcsa agyagra,
Mely azóta öltözik
Szívekbe s agyakba -
S mely - ó, csillagokból szűrt
Titkok lépesméze! -
Ritka órák kincséül
Lett az ember része?
Titkok lépesméze! -
Ritka órák kincséül
Lett az ember része?
Nem tudom. Csak érezem,
Hogy most e megáldott
Nyári délutánban a
Halál is megállott.
Hogy most e megáldott
Nyári délutánban a
Halál is megállott.
Nem jön felénk. Valahol
Ledűlt heverészve,
S míg csontajkát csiklándja
Szellők édessége,
Ledűlt heverészve,
S míg csontajkát csiklándja
Szellők édessége,
Bordái közt bebókol
A reves homályba,
S kigyúl, mint egy piros szív,
A pipacs virága.
A reves homályba,
S kigyúl, mint egy piros szív,
A pipacs virága.
1925
