Tóth Árpád: A BALKON
A BALKON
Charles Baudelaire
Emlékek anyja, te, úrnők között is úrnő,
Te, minden drága kéj, te, minden szent szabály!
Hívd: és a múlt ködén csókunk szépsége túlnő:
A méla kályhatűz, a bűvös esthomály -,
Emlékek anyja, te, úrnők között is úrnő!
Te, minden drága kéj, te, minden szent szabály!
Hívd: és a múlt ködén csókunk szépsége túlnő:
A méla kályhatűz, a bűvös esthomály -,
Emlékek anyja, te, úrnők között is úrnő!
Gyúlt alkonyok során, ha fellangalt a szén,
S balkonunk estelét a rózsaköd beszőtte,
Mily lágy volt a szived! s ott mily kéjt leltem én!
Nem múló dolgokat fontunk szelíd beszédbe,
Gyúlt alkonyok során, ha fellangalt a szén.
S balkonunk estelét a rózsaköd beszőtte,
Mily lágy volt a szived! s ott mily kéjt leltem én!
Nem múló dolgokat fontunk szelíd beszédbe,
Gyúlt alkonyok során, ha fellangalt a szén.
Be szép is a tünő napfénnyel langyos alkony!
Mily nagy mélység a tér! mily hősi úr a szív!
Éreztem, legdicsőbb úrnőm, kebledre hajlón,
Hogy véred illata, mit cimpám fájva szív.
Be szép is a tünő napfénnyel langyos alkony!
Mily nagy mélység a tér! mily hősi úr a szív!
Éreztem, legdicsőbb úrnőm, kebledre hajlón,
Hogy véred illata, mit cimpám fájva szív.
Be szép is a tünő napfénnyel langyos alkony!
Mint lomha fal feszült közénk a sűrü éj,
De a homályon át szemem szemedre lelt még,
Ittam lehelleted -, ó, drága mérgü kéj -
S fivéri kezeim alvó lábad ölelték.
Mint lomha fal feszült közénk a sűrü éj.
De a homályon át szemem szemedre lelt még,
Ittam lehelleted -, ó, drága mérgü kéj -
S fivéri kezeim alvó lábad ölelték.
Mint lomha fal feszült közénk a sűrü éj.
Tudásom így ezer szent percet fölvarázsol,
Idézve múltamat, mely térdeidre hullt.
Édes szépségedet hol is keresni máshol?
Hisz enyhe tested és lágy szíved: ez a múlt!
Tudásom így ezer szent percet fölvarázsol.
Idézve múltamat, mely térdeidre hullt.
Édes szépségedet hol is keresni máshol?
Hisz enyhe tested és lágy szíved: ez a múlt!
Tudásom így ezer szent percet fölvarázsol.
Ti eskük, illatok, sok végnélküli csók!
Óh, visszaád-e még az ón-nem-járta örvény?
S keltek-e, mint napok, új égre gyulladók,
A roppant tengerek hűs mélyén megfürödvén?
- Oh, eskük, illatok, sok végnélküli csók!
Óh, visszaád-e még az ón-nem-járta örvény?
S keltek-e, mint napok, új égre gyulladók,
A roppant tengerek hűs mélyén megfürödvén?
- Oh, eskük, illatok, sok végnélküli csók!
