Tóth Árpád: ÁHÍTAT
ÁHÍTAT
Charles Baudelaire
Én drága Bánatom, légy jó, nyugton maradj ma.
Az Alkonyt hívtad, ím, leszállt, itt van, fogadd:
Setét legét a halk városnak leplül adja,
És békét hint emitt, amott meg gondokat.
Az Alkonyt hívtad, ím, leszállt, itt van, fogadd:
Setét legét a halk városnak leplül adja,
És békét hint emitt, amott meg gondokat.
Most, míg a csőcselék szívét kínnal maratja
A mord hóhér, a Kéj, s vad ostort bontogat,
S rossz dáridón a nép az únt csömört aratja,
Add, Bánatom, kezed: hagyd a bolondokat.
A mord hóhér, a Kéj, s vad ostort bontogat,
S rossz dáridón a nép az únt csömört aratja,
Add, Bánatom, kezed: hagyd a bolondokat.
Jer! Nézd, lehajlanak holt éveink az égi
Erkélyekről, fakó ruhájuk selyme régi;
Mély habból mosolyos Megbánás ring ma fel;
Erkélyekről, fakó ruhájuk selyme régi;
Mély habból mosolyos Megbánás ring ma fel;
Egy vén híd-ív alá a Nap holtan zuhan már,
S Keletre hömpölyög hatalmas gyászlepel:
Ott - hallod, édesem? - a csöndes Éj suhan már...
S Keletre hömpölyög hatalmas gyászlepel:
Ott - hallod, édesem? - a csöndes Éj suhan már...
