Tóth Árpád: AZ ELVESZTETT KEDVES
AZ ELVESZTETT KEDVES
Robert Browning
Nos, vége! s bármily fájó íz is,
Úgy fáj-e, mint hivém?
Ejh! jójszakát cseveg a csíz is
Már a tornác ivén!
Úgy fáj-e, mint hivém?
Ejh! jójszakát cseveg a csíz is
Már a tornác ivén!
A szőlők ifjú rügye pelyhes,
Így láttam én ma még,
De holnap mind pattanva kelyhes,
- S lásd, minden szín kiég...
Így láttam én ma még,
De holnap mind pattanva kelyhes,
- S lásd, minden szín kiég...
Drágám, hát ránk is ily sors vár? - óh,
Nyúljak kezed után?
S barát legyek? csak barát már? - jó!
De annak is jut ám
Nyúljak kezed után?
S barát legyek? csak barát már? - jó!
De annak is jut ám
Egy nézés, ében fénnyel villanó!
Szivem hadd őrzi görcsösen -,
S hangod, mely ujjong: hulljon még a hó!
Lelkemből nem múl sohasem!
Szivem hadd őrzi görcsösen -,
S hangod, mely ujjong: hulljon még a hó!
Lelkemből nem múl sohasem!
De szóm nem lesz hőbb, mint illik s szokás,
Csak tán csöppnyit puhább,
S csak úgy fogom kezed, mint bárki más,
Csak tán picinyt tovább...
Csak tán csöppnyit puhább,
S csak úgy fogom kezed, mint bárki más,
Csak tán picinyt tovább...
