Tóth Árpád: CHILDE HAROLD BÚCSÚJA
CHILDE HAROLD BÚCSÚJA
George Gordon, Lord Byron
Üdv! üdv! - hazámnak partja már
Víz kékjén szürke folt,
Az éji szél sír, zúg az ár,
A vad sirály sikolt.
Ott túl a nap most ül el ép,
S míg űzzük őt, nyomon,
Zeng búcsuszóm felé s feléd:
Jó éjt, szülőhonom!
Víz kékjén szürke folt,
Az éji szél sír, zúg az ár,
A vad sirály sikolt.
Ott túl a nap most ül el ép,
S míg űzzük őt, nyomon,
Zeng búcsuszóm felé s feléd:
Jó éjt, szülőhonom!
Pár óra, s újra kél a nap,
És hajnalt szűl megint,
S köszöntlek, ég és messzi hab!
De már honom nem int.
Ős csarnokom már puszta rom,
A tűzhely is bedőlt,
A vén sáncot bekúszta gyom,
S kivert kutyám üvölt.
És hajnalt szűl megint,
S köszöntlek, ég és messzi hab!
De már honom nem int.
Ős csarnokom már puszta rom,
A tűzhely is bedőlt,
A vén sáncot bekúszta gyom,
S kivert kutyám üvölt.
- Kis apródom, hej, jöszte csak!
Mit sírsz-ríssz oly nagyon?
Ijeszt a hab, ha zúgva csap,
Reszketsz az éj-fagyon?
No, könnyíts már a könnyeken,
Hajónk jó, gyors batár,
Ily bizton és ily könnyeden
Legjobb sólymunk se jár!...
Mit sírsz-ríssz oly nagyon?
Ijeszt a hab, ha zúgva csap,
Reszketsz az éj-fagyon?
No, könnyíts már a könnyeken,
Hajónk jó, gyors batár,
Ily bizton és ily könnyeden
Legjobb sólymunk se jár!...
- "Hagyján a szél, attól ki fél?
Hab másszor is dobált,
Más bú, mi most szivembe kél,
Sir Childe, ne is csodáld!
De kísér elhagyott apám
S anyácskám képe még,
S nincs kívülök senkim, csupán,
Uram, te, s fönt az Ég!
Hab másszor is dobált,
Más bú, mi most szivembe kél,
Sir Childe, ne is csodáld!
De kísér elhagyott apám
S anyácskám képe még,
S nincs kívülök senkim, csupán,
Uram, te, s fönt az Ég!
Sok szót nem ejte jó apám,
Buzgón megálda bár,
De egyre sír és vár reám
Anyácskám, várva vár..."
- Hű kis cseléd, elég, elég!
Könnyed méltán fakad,
Volnék ártatlan, mint te még,
Nem sírnál most magad!
Buzgón megálda bár,
De egyre sír és vár reám
Anyácskám, várva vár..."
- Hű kis cseléd, elég, elég!
Könnyed méltán fakad,
Volnék ártatlan, mint te még,
Nem sírnál most magad!
- Hé, jó legényem, mi gyötör?
Sápadt vagy, jöszte csak!
Tán félsz, hogy ránk frank banda tör,
Vagy vad szél szirtre csap?
- "Uram! az élet rongy dolog,
Azért nem reszketek,
De hű páromra gondolok,
Színem ezért beteg!
Sápadt vagy, jöszte csak!
Tán félsz, hogy ránk frank banda tör,
Vagy vad szél szirtre csap?
- "Uram! az élet rongy dolog,
Azért nem reszketek,
De hű páromra gondolok,
Színem ezért beteg!
Várad tövén, tópart-tanyán
Vár nőm s a kis fiúk,
Kérdik: hol jár apánk, anyám?
S jaj, választ ő se tud"...
- Elég, elég! Hű vagy s derék,
Ha búsulsz, nem csoda,
Hajh! én léhább szivet nyerék,
S vigan megyek tova!
Vár nőm s a kis fiúk,
Kérdik: hol jár apánk, anyám?
S jaj, választ ő se tud"...
- Elég, elég! Hű vagy s derék,
Ha búsulsz, nem csoda,
Hajh! én léhább szivet nyerék,
S vigan megyek tova!
Én megvetem, bárhogy sohajt,
A csalfa nőnemet,
Tudom, új láng szárítja majd
A könnyes kék szemet!
Tűnt kéjt siratni rest vagyok,
S utam bár vészt igér,
Csak az fáj, hogy mit itt hagyok,
Még egy könnyet sem ér...
A csalfa nőnemet,
Tudom, új láng szárítja majd
A könnyes kék szemet!
Tűnt kéjt siratni rest vagyok,
S utam bár vészt igér,
Csak az fáj, hogy mit itt hagyok,
Még egy könnyet sem ér...
Magam vagyok már e kerek
Földön s e nagy vizen,
Búm senkiért se kesereg,
Mint értem senkisem.
Ebem vonít tán még, szegény,
De majd új koncra kap,
S ha egyszer visszatérek én,
Lehet: meg is harap.
Földön s e nagy vizen,
Búm senkiért se kesereg,
Mint értem senkisem.
Ebem vonít tán még, szegény,
De majd új koncra kap,
S ha egyszer visszatérek én,
Lehet: meg is harap.
Hadd lengek, hát, bárkám, veled
Hullámvölgyön s hegyen,
Mindegy, mily föld partját leled,
Csak honom ne legyen!
Üdv! üdv! égkék hullámsereg!
S ha tükrötök unom,
Üdv, puszta sík s vad partüreg!
- Jó éjt, szülőhonom!
Hullámvölgyön s hegyen,
Mindegy, mily föld partját leled,
Csak honom ne legyen!
Üdv! üdv! égkék hullámsereg!
S ha tükrötök unom,
Üdv, puszta sík s vad partüreg!
- Jó éjt, szülőhonom!
