Tóth Árpád: PANTHEISMUS
PANTHEISMUS
Albert Samain
Óh, július! mikor a rózsa dél tüzétül
Csattan, és szaggató szesz a lég, mert benne láng van,
Óh, inni azt, míg láz gyúl minden kis porcikánkban,
S a részeg szív a dolgok izzó sodrába szédül!
Csattan, és szaggató szesz a lég, mert benne láng van,
Óh, inni azt, míg láz gyúl minden kis porcikánkban,
S a részeg szív a dolgok izzó sodrába szédül!
Óh, látni száz alakban, mily egy a Lét, s mint szépül,
S a Szerelem, mely mint az Igazság, oly ruhátlan,
Ujjára mint csavarja, a ragyogóra, lágyan
Az Ok s Cél régi láncát, játékos arany ékül!
S a Szerelem, mely mint az Igazság, oly ruhátlan,
Ujjára mint csavarja, a ragyogóra, lágyan
Az Ok s Cél régi láncát, játékos arany ékül!
Óh, át tüzes mezőkön, míg büszke főnkre hő csap,
Lépdelni méltósággal, mint istenittas főpap,
A Földön, melyben milljom atom-szív hevesen ver!
Lépdelni méltósággal, mint istenittas főpap,
A Földön, melyben milljom atom-szív hevesen ver!
Érezni, hogy a vérünk dús, napfényszínü áram,
S a vakító lég kéjén, a gőg ájulatában
Felfogni, megremegve, mily dicső lény az Ember!
S a vakító lég kéjén, a gőg ájulatában
Felfogni, megremegve, mily dicső lény az Ember!
