Tóth Árpád: TÉKOZLÓK
TÉKOZLÓK
Marc-Antoine de Saint Amand
Egy vackon fázni hárman, mécses meg tűz nekűl,
Télvízen egy szobában, s az is csak holmi kamra,
Macskák gót gajdja közt, amint körül a lomra
Világító szemük villogva kerekűl -,
Télvízen egy szobában, s az is csak holmi kamra,
Macskák gót gajdja közt, amint körül a lomra
Világító szemük villogva kerekűl -,
Párnául zsámolyt gyűrni, min nappal gyerek ül,
Éhkoppot tűrni hosszan, akár a csiga gyomra,
S mint búsképű majomnép görbedni nyugalomra,
Mely reggel napba ásít, s hónaljt vakarva gyűl -,
Éhkoppot tűrni hosszan, akár a csiga gyomra,
S mint búsképű majomnép görbedni nyugalomra,
Mely reggel napba ásít, s hónaljt vakarva gyűl -,
Viselni ócska sapkát, mely annak is csak váza,
Avittas, régi rongyot akasztani nyakunkba,
Mely így fordítva paplan, amúgy fordítva bunda -,
Avittas, régi rongyot akasztani nyakunkba,
Mely így fordítva paplan, amúgy fordítva bunda -,
Vén, zsémbes úrnál lakni, aki körülcifrázza
Pár garasért az istent, s bőréből majd kibú -:
Hajh, csak így jár az ember, ha tékozló fiú...
Pár garasért az istent, s bőréből majd kibú -:
Hajh, csak így jár az ember, ha tékozló fiú...
