Vajda János: A sírból

Full text search

A sírból
 
Élő virágom, oh, szerelmesem,
Immár én alszom nyugton csöndesen.
- Hogy nem tudod te, milyen édesen.
 
Oh hogyha tudnád (mért nem mondhatom!),
Mindig csak rólad s egyet álmodom;
Mindig csak egyet, jaj, de szép nagyon!
 
Csöndes vidék ez; hallom, mit a szél
Fölöttem a virágokkal beszél;
A fű is oly szép altatót zenél.
 
Oh, én szerelmem, örök életem,
Én teneked csak azt üzenhetem:
Hogy semmi sem fáj itt már énnekem.
 
Nem fáj már a fejem, szivem se fáj;
Mégis, galambom, mégse menj, megállj!
Tégy valamit a derekam alá.
 
A vér, ami szivemből kirohant,
Mikor belé ütöttem gyilkomat,
Olyan hideg az ott, úgy borzogat.
 
Oh, az a vér azt súgja egyre még:
Hogy te megcsaltál engem! Tudja ég...
Ha nem igaz, jer, mosd föl azt a vért.
 
Csak légy vidám, járj-kelj a nap alatt.
Légy hűtlen ott: hisz csak egy pillanat,
Oszt - te is itt vagy már a föld alatt.
 
Csak azután itt légy te az enyém.
Szeretsz te itt majd engem, tudom én.
Jó hűvös takaró a szemfödél.
 
Ó, jöjj, siess a tánccal odafenn.
Mi jó az álom, melyből, édesem,
Nem ébredünk fel többé sohasem!

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi