Vajda János: Már lefelé megy éltem napja...
Már ott a kék hegyélen ül.
Fényszárnyait majd összecsapja,
S az örök éjben elmerül.
Itt járni köztetek,
Már tőletek búcsut kell vennem
Akik szerettetek...
Még kedves volt nekem,
Mert kedves volt az is, bár földi jókban
Szegény volt életem...