Verseghy Ferenc: 108. Dámon és Rozílis.
108. Dámon és Rozílis.
| DÁMON. | Szép Rozílis! mit halasztod |
| még tovább szerelmedet? |
| Bal gyanúkkal mit fonnyasztod |
| érted égő szívemet? |
| Óh e' szív |
| holtig hív. |
| ROZÍLIS. | Sok menyecske már megbánta, |
| hogy férjének könnyen hitt, |
| 's eggy szavára néki szánta |
| lánykorában mindenit. |
| A' ki vár |
| jobban jár. |
| DÁMON. | Vaj! de hányan megcsalódtak, |
| kínozván a' hűseket, |
| kik szomorgva elvonódtak, |
| 's másnak adták szíveket. |
| Czélra jut, |
| a' ki fut. |
| ROZÍLIS. | Ah! Rozílis azt nem várja, |
| hogy te mással egybe kelly. |
| Lessz örömmel élted' párja, |
| csak te benne kedvet lelly. |
| Ő még él, |
| néked él. |
(1806.)
