Verseghy Ferenc: 148. Klárikához.
148. Klárikához.
Amott a' hegynek zöld tövénn
eggy domb ül a' völgy' kezdeténn,
Mellette csörg a' friss patak,
mellynél bárányok játszanak.
eggy domb ül a' völgy' kezdeténn,
| 's ezenn parányi kis tanyám. |
| jer, nézd meg Klárikám. |
mellynél bárányok játszanak.
| Nem bő, de nékünk Klárikám! |
| elég lessz kis tanyám. |
Előtte nagy tölgy gallyazik,
hol sok madárszó hangozik.
A' nap nem éri ajtaját,
a' szél nem rázza oszlopát.
hol sok madárszó hangozik.
| Körűlte szép gyümölcsös fák |
| 's víg rósa-bokrocskák. |
a' szél nem rázza oszlopát.
| Hő ahhoz vagy hüs át nem fér, |
| ki kis tanyámba tér. |
A' víznél, melly lent folydogál,
eggy fülmilécske sírdogál,
Itt lelvén eddig kedvemet,
magam töltöttem éltemet;
eggy fülmilécske sírdogál,
| 's a' szirt felfogván dallyait, |
| megnyújttya jajjait. |
magam töltöttem éltemet;
| de tiszta szivbűl osztozok, |
| ha véled lakhatok. |
E' kis tanyámban úr vagyok,
napestig bátran vígadok,
Ha megvisgálod Kedvesem!
tudom, megtetszik rejtekem.
napestig bátran vígadok,
| 's mihelyt az alkony ágyba vet, |
| az álom rám nevet. |
tudom, megtetszik rejtekem.
| Csak nő' híjával van tanyám; |
| jer, térj be Klárikám! |
(1806.)
