Verseghy Ferenc: 18. Eurydice.
Egyetlen kintsem! el-tünsz előlem!
Eurydice! |
hogy szép prédámat, most nyert prédámat
néztem hirtelen? |
deli testednek ép termete
vonta tekintetemet ezen hitszegésre.
Eurydice! ne fuss Eurydice! |
Hangja lantomnak leszsz fájdalmomnak
örök eszköze, |
leszsz életemnek, árva szivemnek,
örök gyötrelem. |
ha lehet, ily esetemre
indullyatok, kérlek, bús szivemnek gyötrelmére.
Eurydice! álly-meg Eurydice! |
zokogásimtól hangommal egygyütt
meg-némul hárfám. |
hivséged nélkül nem láttya többé
volt boldogságát. |
mutatsd, kérlek, szép termetedet.
Jaj! el-viszed magaddal a' leg-drágább kintsemet,
Eurydice! ah! szép Eurydice! |