Verseghy Ferenc: 54. Dámon és Dóris.
54. Dámon és Dóris.
| DÁMON. | Egy tsókodért legeltetem |
| e' balsamillatok között, |
| szerelmes Dorka! nyájadot. |
| 'S te addig a' tserfák alatt, |
| virágot szedve, andalogsz, |
| 's az édes Ámor' kínnyait |
| zokogva énekelgetvén, |
| magányos fűzesek között |
| az árva Dámont elhagyod. |
| DÓRIS. | A' friss ligetnek tölgyei, |
| Flórának legszebb szálai, |
| a' legszerelmesb énekek |
| nem illetik meg szívemet, |
| ha Dámon tőllem messze van. |
(1793.)
