Verseghy Ferenc: 57. Fillisnek Panaszi.
andalgott sokszor Pásztorom! |
ha rá mosolygott Dámonom. |
amott tartottunk aklokat; |
e' dombon nyírtuk gyapjokat. |
ő bírta jámbor szívemet. |
od' adtam volna éltemet. |
megjártam berkünk' réttyeit; |
Flórának legszebb kintseit. |
ha fél mosolygva szunnyadott: |
véletlen' ő is meglopott. |
elvontam tőlle képemet; |
kérlelte tsalfa szívemet! |
melly bájos tűzzel tsillogott! |
szép énekével múlatott. |
egyszerre múlni kezdenek, |
mellyekre hővek estenek. |
's pirúlva futtya színemet! |
Meg nem botsátom vétkedet. |
mit érzek felfel habzani? --- |
's mellyemre látom görgeni. |
ne fusd pirúlva színemet. |
hogy megbotsátom vétkedet. |