Verseghy Ferenc: 76. Dámonhoz.
76. Dámonhoz.
| Jól értem Dámon! szavadat, |
De én azt mondom, ha nem bánod:
| hogy ösmerem bal czélodat. |
| Nem ugy kedvellsz te engemet, |
sőt tán örökre útálhatnál,
| ha tölteném vad kedvedet. |
| Nagy ágzatodra esküszöl, |
És engem' szinte nemzetséged
| int, hogy nekem cselt fürtözöl. |
| Ajánlod minden kincsedet, |
De tán könnyebben megvehetnél,
| ha nem tudnám sok érczedet. |
| Szegénynek szültek engemet |
's igy csak szegény, de tiszta szivek
| reménylhetik szerelmemet. |
(A 90-es évekből.)
