Verseghy Ferenc: 90. A' Válogató.
90. A' Válogató.
Én eggy gazdag asszonyért
a' ki alkudtt zsoldokért
Légy te, Gyöngyöm! tiszta ércz,
's olly nagy mint a' Mátrabércz!
| szélnek adgyam nyugtomot, |
| jusnak tartsa lángomot? |
's olly nagy mint a' Mátrabércz!
| A' kalmárlott mátkaság |
| mind palástoltt szolgaság. |
Én eggy büszke asszonyért
a' ki emberségemért
Légy te, Gyöngyöm, olyan vér,
mellyel herczeg fel nem ér!
| nyűgbe vessem szívemet, |
| pórnak szidgya véremet? |
mellyel herczeg fel nem ér!
| Páromtúl a' megvetés |
| rosszabb mint az étetés. |
Én eggy szentes asszonyért
a' ki nyájas csókomért
Légy te olly szent alkotmány,
mint a' most lett szűz leány!
| klastromozzam éltemet, |
| kárhoztassa lelkemet? |
mint a' most lett szűz leány!
| Kút felett a' szomjazás |
| tűrhetetlen sorvadás. |
Én eggy bölcske asszonyért
a' ki Plátós bábokért
Légy te olly nagy lelki kincs,
mint a' melynek teste sincs!
| háborgassam álmomot, |
| megtapodgya lángomot? |
mint a' melynek teste sincs!
| Még e' földönn vándorlok, |
| széllel jól nem lakhatok. |
Én a' legszebb asszonyért
felhevítsem véremet,
a' ki más nap Dámonért
Légy te, Gyöngyöm! ollyan szép,
mint a' legszebb angyalkép!
felhevítsem véremet,
a' ki más nap Dámonért
| megvetendi szívemet? |
mint a' legszebb angyalkép!
| Nékem nem vagy angyalom, |
| ha mással kell osztoznom. |
(1803.)
