Verseghy Ferenc: 93. A' köz nép.
93. A' köz nép.
Jaj neked érzékeny Lélek! ki az ostoba népnek
Nem könyörűl rajtad; bajodot buta lelke nem értí;
's a' merevény sziklát hamarább sírásra fakasztod,
puszta tetői alatt vádolván néma nyögéssel,
szós epedéseddel szívét eggy emberi könyre,
röst csukavért szűrvén, nem tud dobogásra fakadni.
hasztalan' ébreszted, melly a' bús elmehomálynak
szenderedik, 's a' festegető képzésnek enyelgvén
fel nem akarja szemét a' tiszta igazra emelni.
róka gyanánt nyalogattya ugyan, tettetve nyöszörögvén
ámde ravasz kifogások alatt szűkíti legottan
vagy legalább fenyeget, hogy fellyebb verje adódot.
's hogyha szelídséged szó nélkűl haggya lopásit,
vagy ha szemére veted, kinevet, károdnak örűlvén
nyelve az ó vallást, a' jó erkölcsöt, az Istent;
a' mit nyelve dicsér, megkárhoztattya naponkint.
még mogyoró bottal fenyegetheti szolga girinczét;
hűtelen újjairúl más tárgyra osontani sejti,
és ha talán dúzs markaibúl kifacsarja hatalmas
gúnyos örömre fakad, 's dühösen kitapodgya belőle
melly még tagjaiban némellykor mozgani látszik.
melly iszonyú lelkét zabolátlan örömre kicsallya
Eltünik arczairúl illyenkor az emberi termet,
's még hebegő nyelvét szózatra konyítani birja,
Akkor eszét, szívét megnyitván, bátran okádgya
's a' dühös ösztönököt bátran szájokra ereszti
Messze kerűld e' csürhe csatát! Borivása mutatya,
rút bora, vad kannál iszonyúabb marha tenyészik
| durva kezébe kerűlsz. |
| mély panaszidra nevet; |
| mostoha csillagodot |
| mint magosan Zokogó |
| melly fagyos öbleiben |
| Fényes okokkal eszét |
| hőtelen ernye alatt |
| ostoba bábjaival, |
| Adgy neki pénzt, kezedet |
| háladatos szavait; |
| lánczaidot, ha lehet, |
| Csalni, cseferni szeret, |
| ostoba lúdnak itél; |
| szüntelen' emlegeti |
| 's ördögi tetteivel, |
| Félve imádgya Urát, |
| ámde ha vizsga szemét |
| rontya, orozza javát, |
| jussait a' bal eset, |
| a' halavány pihegést, |
| Ünnepe a' borivás, |
| fénytelen udvaibúl. |
| szája szitokra fakad, |
| földet, eget legyaláz. |
| titkos itéleteit; |
| lágy zabolájok alól. |
| hogy, ha kigőzölög is |
| emberi képe alatt. |
(1805.)
