Virág Benedek: III. ZSOLTÁR
III. ZSOLTÁR
Melly nagy s hatalmas felekezet dühösködik,
S kegyetlenűl tör ellenem!
Lelkem sok ellenségi azt mondják: Neki
Nincs, aki mentse, Istene.
Holott, Uram, te pártfogóm voltál, vagy is
Koronám, dücsőségem nekem.
Szóm felkiáltott az Úrhoz, s azt legott
A szent hegyen meghallgatá.
Lefeküdtem, elaludtam, felébredtem vigan,
Mert engem őrizett az Úr.
Nem félek én, ámbár ezer száll is körűl!
Csak légy velem, Uram, Istenem.
Leverte ellenségemet, s minden fogát
Megtörte büntető kezed.
Az Úr az, aki üdvözít: Uram, legyen
Áldásod a te népeden!
S kegyetlenűl tör ellenem!
Lelkem sok ellenségi azt mondják: Neki
Nincs, aki mentse, Istene.
Holott, Uram, te pártfogóm voltál, vagy is
Koronám, dücsőségem nekem.
Szóm felkiáltott az Úrhoz, s azt legott
A szent hegyen meghallgatá.
Lefeküdtem, elaludtam, felébredtem vigan,
Mert engem őrizett az Úr.
Nem félek én, ámbár ezer száll is körűl!
Csak légy velem, Uram, Istenem.
Leverte ellenségemet, s minden fogát
Megtörte büntető kezed.
Az Úr az, aki üdvözít: Uram, legyen
Áldásod a te népeden!
Dávid Istenben bízik, ki őtet Királynak választotta. A pártütők, noha gazdagok, és áldozatokat tesznek, méltán retteghetnek. Ő az Urat kéri, hogy kegyelmében tartsa meg; ez neki öröme, bátorsága.
