Virág Benedek: XIV. ZSOLTÁR
XIV. ZSOLTÁR
Uram, ki lészen Sátorod
Lakosa? ki fog nyugodni szent
Hegyeden?
Az, aki bűnt kerűl;
S él e világban jámborúl;
Az aki jó szívű s igaz,
Ki nem ravasz, sem nem hazug,
Másnak nem árt, mást nem gyaláz,
Rágalmazónak nem hiszen;
És a Gonoszt, bár fő legyen,
Úgy nézi mint a semmire
Kellőt; de olly szegényt böcsűl,
S dicsér, ki Istent tiszteli.
Nem csalja társát esküvén,
Uzsorára pénzt nem kölcsönöz;
A jó ügy Ő előtte szent,
Csalárd ajándékkal pörén,
Habár tehetné, nem segít.
Az, aki így emberkedik,
Nyugodni fog ama szent hegyen.
Lakosa? ki fog nyugodni szent
Hegyeden?
Az, aki bűnt kerűl;
S él e világban jámborúl;
Az aki jó szívű s igaz,
Ki nem ravasz, sem nem hazug,
Másnak nem árt, mást nem gyaláz,
Rágalmazónak nem hiszen;
És a Gonoszt, bár fő legyen,
Úgy nézi mint a semmire
Kellőt; de olly szegényt böcsűl,
S dicsér, ki Istent tiszteli.
Nem csalja társát esküvén,
Uzsorára pénzt nem kölcsönöz;
A jó ügy Ő előtte szent,
Csalárd ajándékkal pörén,
Habár tehetné, nem segít.
Az, aki így emberkedik,
Nyugodni fog ama szent hegyen.
Dávid segítséget kér Istentől üldözői ellen, akikért egyszersmind könyörög.
