Virág Benedek: LXXVIII GYERMEK ÉS FÖSVÉNY
LXXVIII
GYERMEK ÉS FÖSVÉNY
GYERMEK ÉS FÖSVÉNY
Egy gyermek a kút mellett sirt és jajgatott;
Mi lelt, a fösvény kérdi tőle. Odavagyon,
Jaj nekem! aranycsészém, a kutnak mélyire
Esett.
Inát, hasát: magáról öltözetet lehány,
S égvén heves kivánattól, leereszkedik.
A gyermek addig öszveszedte a ruhát,
A haslagot kantárostúl, és elszaladt.
Semmit az a fösvény.
Gyakorta, ki a másén kap, mond e költemény.
Mi lelt, a fösvény kérdi tőle. Odavagyon,
Jaj nekem! aranycsészém, a kutnak mélyire
Esett.
| Ezt értvén nagyhamar kifékezi |
S égvén heves kivánattól, leereszkedik.
A gyermek addig öszveszedte a ruhát,
A haslagot kantárostúl, és elszaladt.
| A kutban csak vizet talált, feljöttekor |
| A magáét veszti el |
