Virág Benedek: ÁNYOS PÁLNAK EMLÉKEZETE, 1798
ÁNYOS PÁLNAK EMLÉKEZETE, 1798
Hát téged látlak? lelkemnek más fele, téged
Hazádnak áldott gyermeke!
Üdvöz légy, te magyar Helikonnak dísze, dicsőűlt
Árnyék, barátság angyala!
Annyi sok év után (oh mint kívántalak eddig!)
Barátodat megismered.
Amikor egy szörnyű csuda képiben ellened indúlt
Az Éj kegyetlen asszonya:
Sem fiatal korodat nem nézvén, sem nemes elméd,
Dúlt fúlt halálos mérgiben.
Hogy dobogott mellyem! s osztán könyvekre fakadván
Mondtam: megölte társamat.
Akkori fájdalmát szívemnek (jól jut eszembe)
Egy Múzsa így vigasztalá:
Mit gyötröd magadat? minek öntöd könyveid árját?
El nem hal, úgymond, Ányosod.
Ezt én nem hittem; mert a nagy fájdalom és bú
Nem hajt szavára senkinek.
Engedj meg; ha talán vétettem, kellemes árnyék!
Most már örűlök sorsodon.
Hazádnak áldott gyermeke!
Üdvöz légy, te magyar Helikonnak dísze, dicsőűlt
Árnyék, barátság angyala!
Annyi sok év után (oh mint kívántalak eddig!)
Barátodat megismered.
Amikor egy szörnyű csuda képiben ellened indúlt
Az Éj kegyetlen asszonya:
Sem fiatal korodat nem nézvén, sem nemes elméd,
Dúlt fúlt halálos mérgiben.
Hogy dobogott mellyem! s osztán könyvekre fakadván
Mondtam: megölte társamat.
Akkori fájdalmát szívemnek (jól jut eszembe)
Egy Múzsa így vigasztalá:
Mit gyötröd magadat? minek öntöd könyveid árját?
El nem hal, úgymond, Ányosod.
Ezt én nem hittem; mert a nagy fájdalom és bú
Nem hajt szavára senkinek.
Engedj meg; ha talán vétettem, kellemes árnyék!
Most már örűlök sorsodon.
