Virág Benedek: GRÓF GVADÁNYI JÓZSEF, MAGYAR LOVAS GENERÁLISNAK
GRÓF GVADÁNYI JÓZSEF,
MAGYAR LOVAS GENERÁLISNAK
MAGYAR LOVAS GENERÁLISNAK
Oh! Te magyar lelkű, koszorúk fia, drága Gvadányi!
Ki a dücsőség karjai közt lebegsz!
Vess Honnyod sorsára kegyes szemet, és ügye mellé
Állván, erőtlen gyermekeit segítsd.
Nem kell országot pusztító kard ide, nem kell
Halált lövellő kénköves érc, sem ón.
Fogj bátor tollat, s készen van fegyvered; aki
Morogva mérész ellene; vétkes az.
Nemde mikor Zoborunk Kárpát szikláiba lelket
Öntött, legottan mozgani kezdtenek?
A nagy öröm lángok minden részekre kicsaptak:
Mint Hekla forrott e haza mindenütt.
Ujjaikat sokan Árpád párduccára kitették,
S nagy zaj között ez zeng vala: esküszünk!
Akiben érzékeny s jó szív volt, vígada, s méltán;
Mert a jövendő jóra kinéz vala.
Boldogságunknak képzeltük napjait! és im!
Melly kárba döntött egy kis üdőszakaszt.
Ládd, mi homályba borúlt az arany! melly gyenge
viasz lett
A vas keménység! hitted-e akkor ezt?
Nézzed emez szép körtvélyfát, mint ingadoz! oh mint
Csóválja kedves terhe alatt fejét!
Szánd meg! bél részét a féreg rágja; maholnap
Kertésze véres könnyeket önt reá.
Oh, tí boldog anyák szüleményei! párducos Árpád,
S a szép dücsőség társai! hívei!
Akik ezen földet sok vér diadalmatok által
Nyertétek oh! tí szólotok, intetek:
"Vissza Magyar! ha Magyarnak akarsz tartatni:
dücsőűlt
Eldődeidnek nyomdokait kövesd;
Azt, amit bátor fegyver s ész szerze: kitompúlt
Szív s kardok által védeni nem lehet."
Ki a dücsőség karjai közt lebegsz!
Vess Honnyod sorsára kegyes szemet, és ügye mellé
Állván, erőtlen gyermekeit segítsd.
Nem kell országot pusztító kard ide, nem kell
Halált lövellő kénköves érc, sem ón.
Fogj bátor tollat, s készen van fegyvered; aki
Morogva mérész ellene; vétkes az.
Nemde mikor Zoborunk Kárpát szikláiba lelket
Öntött, legottan mozgani kezdtenek?
A nagy öröm lángok minden részekre kicsaptak:
Mint Hekla forrott e haza mindenütt.
Ujjaikat sokan Árpád párduccára kitették,
S nagy zaj között ez zeng vala: esküszünk!
Akiben érzékeny s jó szív volt, vígada, s méltán;
Mert a jövendő jóra kinéz vala.
Boldogságunknak képzeltük napjait! és im!
Melly kárba döntött egy kis üdőszakaszt.
Ládd, mi homályba borúlt az arany! melly gyenge
viasz lett
A vas keménység! hitted-e akkor ezt?
Nézzed emez szép körtvélyfát, mint ingadoz! oh mint
Csóválja kedves terhe alatt fejét!
Szánd meg! bél részét a féreg rágja; maholnap
Kertésze véres könnyeket önt reá.
Oh, tí boldog anyák szüleményei! párducos Árpád,
S a szép dücsőség társai! hívei!
Akik ezen földet sok vér diadalmatok által
Nyertétek oh! tí szólotok, intetek:
"Vissza Magyar! ha Magyarnak akarsz tartatni:
dücsőűlt
Eldődeidnek nyomdokait kövesd;
Azt, amit bátor fegyver s ész szerze: kitompúlt
Szív s kardok által védeni nem lehet."
